Magyar feltalálók: Kodály Zoltán és a Kodály-módszer

Sorozatunkban a technika világától kicsit eltérve a művészetek felé kalandozunk. Mégpedig a zene, a népzene irányába teszünk egy rövid kitekintést. A pedagógiában és zenében jártas szakemberek előtt nem ismeretlen a Kodály-módszer fogalma, mely nem más, mint a neves magyar zeneszerző zenepedagógiai módszereinek összefoglalása.
Szinte mindenki ismeri híres mondását: „A zene mindenkié!” Nevezhetnénk ezt Kodály hitvallásának vagy alapelvének is. E szavak mögött mély tartalom rejtőzik, benne van a zene jelentősége, célja és feladata .
Kodály Zoltán, a háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, -tudós, -oktató, népzenekutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1882-ben született Kecskeméten. Érettségi után, 1900-ban került Budapestre, ahol egyetemi tanulmányai mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is, melynek mintegy kilenc évvel később aligazgatója lett.
Az iskola hangversenyein bemutatták a később híressé vált d-moll nyitányát és az Esz-dúr trióját. Diplomamunkája és doktori disszertációja témájául is a magyar népdalokat választotta. Később, mikor megismerte Vikár Béla fonogramgyűjteményét, elhatározta, hogy faluról falura járva összegyűjti hazánk népdalait. Így ismerkedett meg Bartók Bélával, akivel egész életre szóló barátságot kötött.
Kodály munkássága a népdalgyűjtés mellett rendkívül szerteágazó. Számtalan költőnk versét zenésítette meg, megteremtve ezzel a magyar dalkultúrát. Népnevelő és népművelő célzattal hozta létre számos pártfogoltjával és támogatójával az 1930-as évek közepén a Magyar Kórus és az Énekszó folyóiratokat. Az írott sajtó még több lehetőséget teremtett számára a népzene terjesztésére és népszerűsítésére. Külföldi nagy sikerei mellett a hazai elit is megismerte és elismerte munkáját és tevékenységét. Hatalmas életművének és munkásságának felsorolására egész könyvnyi területre lenne szükségünk. Kiemelendő, hogy életművéből fennmaradt egy fontos pont, mégpedig egy módszer, mely ma már világhírű, s amiről ő azt mondta, hogy semmi ördöngösség nincs benne.
Kodály 1905-ben kezdte meg népdalgyűjtő útjait, majd 1906-tól Bartók Bélával együtt folytatták a gyűjtést. Zenetudósként módszeresen gyűjtötte, feldolgozta és rendszerezte a magyar népdalokat. A magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát. Az igazi sikert a ’20-as évek hozták meg számára. 1925 táján irányult figyelme a gyermekénekkarokra, egyúttal az iskolai ének- és zenetanításra. Kialakította a zenei írás-olvasás tanítására szolgáló módszert.
Kodály abból a tényből indult ki, hogy a zene és az éneklés egyidős az emberiséggel. A világ fejlődésével a zene is egyre kiterjedtebbé vált. A zene a csend és az emberi hang vagy hangszerek dallamának ritmikus váltakoztatása. Persze, nem kell mindenféle zajt ide kevernünk, hiszen a valódi zene érzelmeket vált ki az emberből. Jókedvre derít vagy elszomorít, kikapcsol vagy éppen felpörget. A muzsika rengeteget változott az évszázadok során. Irányzatok váltották egymást, változást idézve elő ezáltal a zene világában is. Elődeink zenei világának megismerése, felkutatása és továbbadása alapvető emberi feladat kell legyen. Ezt a tényt ismerte fel Kodály Zoltán, s ennek nyomán alkotta meg korának legjelentősebb zenepedagógiai módszerét. Lényege, hogy már óvodás kortól a zene szeretetére neveli a gyerekeket, zenei készségeik fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Az általános iskola énektanításának reformját tartotta a legfontosabbnak. Tisztán látta, hogy nem lehet magas szintű az egyetemi oktatás, míg az általános iskola énektanítása nincs megalapozva. Mindezek alapjául pedig a népzenei alkotások szolgálnak. A zene megszerettetésének leghatékonyabb módszere pedig a közös éneklés lehet, és a zenei írás-olvasás elsajátítása. Ennek eszköze a szolmizálás. S ahhoz, hogy elsajátítsuk a szolmizálást, előbb meg kell ismerkednünk a mindig rendelkezésünkre álló hangszerrel, vagyis az emberi hanggal. Kodály zenei nevelésének alapja a karéneklés. Az iskolai énektanítás jelentőségét hangsúlyozza, s arra is útmutatást ad, hogyan lehet ezt a fajta éneklést érdekesebbé tenni.
Módszerét a világ számos országában alkalmazzák ma is – sikerrel. Több nemzetnek segített megőrizni zenei hagyományait, továbbadni és ápolni azokat. A különféle kutatási eredmények szerint a Kodály-módszer javítja a zenei intonációt, fejleszti a ritmusérzéket, emellett fejleszti az érzékelést, a motorikus képességeket és a gondolatok megformálását, ezzel támogatja más készségek, így az írás-olvasás és a matematikai készségek működését is.

Gál Adél
Kárpátalja.ma