Magyar feltalálók: Kruspér István és a mértékegységrendszerek

Hallott-e már a kedves Olvasó a geodéziáról? Talán rémlik valami a középiskolai, netán egyetemi tanulmányokból?

A geodézia vagy földméréstan a Föld alakjának és méreteinek meghatározásával, a felszínén levő természetes alakzatok és mesterséges objektumok alakjelző pontjainak meghatározásával foglalkozó tudomány. Persze a definícióért is mélyen kell kutakodni az előző, rég megtanult tananyagok között. És ha még mélyebbre ásunk ebben a tudományban, máris magyar gyökerekre akadunk.

Kruspér István, a modern magyar mérésügy egyik megteremtője, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi méteregyezmény megkötésében is, Miskolcon született 1818. január 25-én – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Középiskolai tanulmányai befejezése után először jogot tanult Késmárkon, majd a bécsi Polytechnisches Institut hallgatója lett, és ott szerzett mérnöki oklevelet. 1847 októberében Bécsben optikai és finommechanikai műhelyt nyitott, és szemüvegek, valamint látszerészeti eszközök árusításába fogott.

1850-ben a József Ipartanodában (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje) az elemi mennyiségtan és mértan tanáraként kezdte meg oktatói tevékenységét, majd a gyakorlati mértan és mechanikai technológia tanára volt, de helyettesként 1851 és 1857 között a felsőbb mennyiségtan, 1863-ban és 1864-ben pedig a mechanika, a géptan és a szerkezettan tanári teendőit is ellátta.

1867-től 1894-ig, vagyis nyugdíjba vonulásáig volt a Műegyetemen a geodézia tanára, s ő írta az ilyen témájú első magyar nyelvű kézikönyvet is Földmértan címmel, amely 30 évig egyetemi tankönyvként szolgált. Hosszú tudományos munkássága idején több tudományos igényű, oktatásra mégis kiválóan alkalmas műve jelent meg.

Fő tudományága a geodézia volt, de más területeken is fejtett ki elméleti és gyakorlati tevékenységet. Összeállította Pest felmérésének feltételeit, személyesen ellenőrizte a városmérés kivitelét az 1869–1871 között.

Több mérőműszer típuson végzett javításokat. A Kruspér-féle „új lejtmérő” szintező műszer az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstérmet kapott. Nem csupán meglévő eszközöket tökéletesített, hanem új mérőeszközöket is szerkesztett, mint például a heliométeres távolságmérővel (bolygók méreteinek meghatározására vagy kettőscsillagok szögtávolságának mérésére szolgáló távcső) felszerelt szintezőműszert.

Ő volt az egyik alapító tagja a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, s ez a szervezet volt a fő szószólója az egységes mértékegységrendszerek kidolgozásának. Kruspér igencsak szívén viselte a méréstan ügyeit, s felismerte, hogy a műszaki élet szempontjából mennyire fontos, hogy a szakemberek mind egyféle mértékegységet használjanak, s ezeket országos és nemzetközi szinten is rögzítsék.

Munkásságának köszönhetően Magyarországon már az 1875-ös Nemzetközi Méteregyezmény megkötése előtt egy évvel törvény rendelkezett a méterrendszer magyarországi bevezetéséről. A nemzetközi tárgyalásokon ő képviselte a magyar kormányt. Több tanulmányt írt az etalonok vizsgálatáról, ezek francia és német nyelven is megjelentek. 1878-ban megalapította a mai Országos Mérésügyi Hivatal elődintézményét, a Mértékhitelesítő Bizottságot, amelynek 1894-ig vezetője volt. 1879-es megalakulásakor a párizsi székhelyű Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagjai közé választotta, és elnöke volt az alapetalonokat kidolgozó albizottságnak.

Kruspér Istvánnak a Budapesti Műegyetem geodéta professzoraként szerzett érdemeit a méterrendszer kidolgozásában és bevezetésében nemzetközileg elismerték: a Francia Köztársaság Becsületrendje tiszti fokozatának kitüntetését is megkapta több külföldi kitüntetés mellett.

A feltalálók között kutakodva és olvasgatva már nem az első nemzetközi szinten is ismert és elismert magyar feltalálóval találom magam szembe. Kruspér Istvánt több egységes rendszer kidolgozójaként tartja számon a világ. Ő a magyar metrológia (méréstechnika, a mérésre vonatkozó ismeretek, módszerek összessége) megteremtője, a nemzetközi méteregyezmény egyik fő szószólója.