Magyar feltalálók: Martin Lajos és a repülés

„A repülés megvalósítása nyomán az ember életkörülményei gyökeresen meg fognak változni” – Vallotta Martin Lajos, aki mindig arra vágyott, hogy a levegőbe emelkedhessen. Ez azonban nem adatott meg neki. Az általa megalkotott szerkezetek viszont ma is a repüléstechnika alapjait szolgálják.

Martin Lajos 1827-ben született Budán. Fiatal korától kezdve hihetetlen matematikai és mérnöki érzékkel rendelkezett, így sorsa a mérnökképző intézetbe vitte. A szabadságharcban aktív szerepet vállalt, annak bukása után egy ideig bujdosott, majd bebörtönözték, utána besorozták az osztrák hadseregbe. Itt 1854-ben elvégezte a hadmérnöki akadémiát; 1855-től a tüzérségi iskolában volt tanár. 1858-ban egy év szabadságra ment a propellerekkel kapcsolatos kísérleteit folytatni – olvashatjuk Bitay Enikő és Máté Márton tanulmányában.

Miután kilépett a hadsereg kötelékéből, 1860-ban mérnökként kezdett dolgozni. 1861-ben Buda városának főmérnöke lett; ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjává választotta.

Első találmánya a forgó hadirakéta tervezete volt, melynek alkalmazásával a hatótávolság és a találati valószínűség nagymértékben megemelkedett.

Az 1860-as évektől figyelme a repülés felé fordult. A XIX. század derekán a szakemberek nézete szerint a levegőnél nehezebb szerkezetek, a léggömb kivételével nem repülhetnek. Emiatt Martin fejtegetéseit többnyire lekicsinyelték, munkásságát ellenérzéssel kísérték. Első csapkodó szárnyú repülőgépmodelljét 1871–1875 között készítette. Eredményeivel elégedetlen volt, így tovább dolgozott. Számítgatások és más eljárások sorozata után készítette el a lebegő kerék első modelljét, s szemtanúk állítása szerint a kerék fel is szállt. (Ezt a mai napig sem sikerült bizonyítani.) A lebegőkerék ötletéhez, megszerkesztéséhez a madárrepülés mechanikájának tanulmányozása során jutott el. Vagyis úgy gondolta, hogy a levegőbe emelkedést a madarak szárnycsapásaihoz hasonlóan lehet megoldani. Meggyőződése volt, hogy az ember csak akkor repülhet, ha a természetben található mintákra épít. Ez az utánzási mód sajátos volt, hiszen Martin másokkal ellentétben csak arra összpontosított, hogy a madár repülés közben szárnyával le-fel csapkod. Megfigyelései alapján mechanikai modellt készített.

A „lebegőkereket” 1893. augusztus 28-án szabadalmaztatta. Egy berlini cég 43 000 forintért akarta megvásárolni a találmányt, de Martin visszautasította az ajánlatot, mert hazáját akarta vele szolgálni. Halála után a további német és angol érdekeltségű ajánlatokat a találmány megvételére a családja visszautasította.

A repülőszerkezet ma az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban, Kolozsvárott látható.