Magyar feltalálók: Okolicsányi Ferenc és a robottechnika

A robotok világa még idegen számunkra. A tévéképernyőn egyre több filmben találkozunk velük, a hétköznapjainkba azonban még nem tudnánk beilleszteni a robotokat. Noha a gyárakban, üzemekben már gépek végzik a feladatok jelentős részét, a háztartásokban tevékenykedő emberszabású robotokra idegenkedve gondolunk.
Okolicsányit, a magyar fizikust a robottechnika előfutáraként is emlegetik. Okkal, hiszen a világon elsőként tervezett robotot… Mintegy száz évvel ezelőtt! Működőképes modell talán sosem készült, de tervrajzai alapján megérdemli, hogy szót ejtsünk róla.
Okolicsányi Ferenc 1897-ben született egy Szatmár megyei kisközségben. A középiskola elvégzése után a műegyetemen folytatta tanulmányait, amit az első világháború miatt félbe kellett ugyan szakítania, de húsz évvel később mégis sikerült megszereznie a doktori oklevelet.
A világháború utáni Magyarországon próbálta megvalósítani terveit, ötleteit, de sorra falakba ütközött, kudarcot vallott. Ezért 1926-ban Berlinbe költözött. A német fővárosban annál a Telehor Vállalatnál kezdett el dolgozni, ahol a szintén magyar Mihály Dénes is tevékenykedett. Itt elég hamar felismerte annak a Nipkow-tárcsás rendszernek a hibáit, melyről sorozatunk korábbi részében már szó volt. Rájött, hogy a szerkezet által közvetített kép igen gyenge. Ezt szerette volna javítani, s ennek érdekében fejlesztette ki a tükörcsavaros képbontó és képösszerakó szerkezetét, mely a mechanikus televíziók korszakában igen hatékonynak bizonyult. A csavar működéséről Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében a következőket olvashatjuk: ez egy eléggé meredek lejtőjű végtelen csavar, amelynek felületét jól tükröző anyagból képezik ki. A tükörcsavar forgás közben a rávetített fénysugarat állandóan más és más szög alatt, más és más irányban veri vissza. Ily módon a gyorsan forgó tükörcsavar képbontóként, a vevőben pedig leképezőként alkalmazható. A lényege az volt, hogy annyi tükörcsíkot kellett egymás fölé helyezni, ahány képsorból állt a film. Ezeket úgy állította be, hogy magassága és szélessége megegyezett a vevőkészüléken vett képelem magasságával és szélességével. Terveit még itt fejlesztette ki, de a kivitelezésre már más cégnél került sor.
1935-ben, miután megszerezte a doktori fokozatát, Londonba települt. Itt folytatta a távolbalátás területén végzett munkáját és fejlesztéseit. Azonban hamar belátta, hogy a mechanikus képbontó berendezések ideje lassan lejár, s helyüket a katódsugárcsövek veszik át. Így ő is felhagyott a továbbfejlesztéssel.
Legfontosabb és legérdekesebb találmánya a már korábban is említett távmanipulátor, melyet 1935-ben Németországban, majd 1936-ban Magyarországon szabadalmaztatott. A robottechnikát elővetítő távérzékelő eszköz lényegét ő maga így foglalta össze: „televíziós képtovábbítás, mechanikai érzékelők rádiófrekvencián át továbbított jelei, valamint a mozgató mechanizmusoknak ugyanezen az úton adott utasítások segítségével az ember mintegy megsokszorozhatja magát, és szinte fizikailag lehet jelen valóságos tartózkodási helyétől távoli helyszínen vagy helyszíneken is” (http://mek.oszk.hu/04500/04500/04500.pdf). Az ötlet megvalósítására soha nem került sor. De elnézve a műszaki rajzokat, áttekintve az elgondolást, nyilvánvaló, hogy a szerkezet a kívánalmaknak megfelelően nem is működött volna. Azonban a problémafelvetéssel messze megelőzte korát.
Okolicsányi Ferenc további életéről nagyon kevés adat maradt fent. Jelentősebbnek bizonyuló találmányaiból a vázlatokon és műszaki leíráson kívül nem maradt más, tevékenysége mégis megköveteli, hogy feltalálóink sorában említsük nevét. A források szerint 1954 októberében hunyt el Londonban.

Gál Adél
Kárpátalja.ma