Magyar feltalálók: Zemplén Géza és a szerves kémia

A kémia az a terület, amelyben nem igazán jeleskedem. Már a középiskolában is meggyűlt a bajom eme tantárggyal. Létezését és jelentőségét mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. Két nagy területe, a szerves és szervetlen kémia között pedig különbséget kell tennünk, még akkor is, ha vajmi keveset konyítunk hozzá.
Foglalkozzunk most kicsit a szerves kémiával, ezen belül pedig egy olyan személyiséggel, akit a tudományterület magával ragadott. Ő Zemplén Géza, kit a szerves kémia atyjának neveznek.
A neves szakember 1883. október 26-án született Trencsénben. Kimagasló képességei igen korán megnyilvánultak. Tizenéves korában három nyelvet anyanyelvi szinten beszélt, s kitűnő tanulmányi eredményei voltak. Ennek segítségével nem volt nehéz bekerülnie az Eötvös József Kollégiumba. Ezt követően elvégezte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia (tanári) szakát. Itt olyan neves oktatói voltak, mint Lengyel Béla, Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos és Than Károly. Diplomáját megszerezve először Than Károly segédtanáraként, majd pedig a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola vegytan tanszékének adjunktusaként dolgozott. Ebben az időszakban írta a Fából készült czukor és alkohol című értekezését, melyben nemcsak számtalan kémiai eljárást írt le pontosan, hanem felemelte szavát az ország kémiai iparának más országokkal szembeni elmaradottsága mellett.
1907 nyarán négyhónapos külföldi tanulmányútra küldték Berlinbe. Ezek a hónapok sorsdöntőek voltak Zemplén számára, ugyanis itt a Nobel-díjas Fischer Emil intézetébe kerülve, bepillantást nyert a szerves kémia legkorszerűbb módszereibe. A neves magyar szakember magába szívta a szakma szeretetét és minden csínját-bínját. Közösen láttak neki a szénhidrátkémia néhány alapvető kérdésének tisztázásához. A szerves struktúrák vizsgálata annyira magával ragadta a fiatalembert, hogy egész életében hű maradt eme tudományághoz, és önállóan is kiemelkedő sikereket ért el.
Hazatérve Magyarországra, 1911-ben Budapesten A szénhidrátok, fehérjék és enzimek kémiája címmel egyetemi magántanári képesítést szerzett. Megkapta a budapesti Műegyetem magántanári kinevezését. Az intézmény az országban elsőként ismerte fel az organikus kémia jelentőségét, és 1913-ban megalakult a szerves kémia tanszék, vezetésével pedig Zemplén Gézát bízták meg. A háború és az azt követő infláció miatt nem tudtak felszereléshez jutni, ám a szakember ennek ellenére is nagy hévvel végezte kutatásait. Korát meghazudtoló fejlett biokémiai szemléletét tükrözte az 1915-ben megjelent Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk című könyve – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című kötetében.
Megfogadva korábbi mestere, Fischer tanácsait, a kutatásokhoz szükséges eszközök előteremtésén fáradozott. A Chinoin gyár kémiai tanácsadójaként olyan műszereket gyártottak, melyekkel felszerelhette saját tanszékének laboratóriumát is. Az üzemmel való kapcsolatai révén a későbbiekben tanítványait is a gyár figyelmébe ajánlotta.
Későbbi szénhidrátokkal kapcsolatos kutatásai során fedezte fel az acetilezett cukrok Na-metilátos elszappanosítását. Ugyancsak jelentős felfedezése volt a glikozidok szintézise higany-acetátos módszerrel. A módszerek részletes elemzésébe most nem bocsátkozunk, annyi azonban bizonyos, hogy mindkét analízis a mai napig a legelterjedtebb technikák közé tartozik, és szerves kémiai jelentőségük óriási.
Diákjai és segédei úgy emlékeznek az általa létrehozott tanszékre, mint az organikus kémia akkori fellegvárára. Az intézményben tudománycentrikus nézet uralkodott. Szigorú figyelmet és igen precíz munkát követelt, mely kulcsfontosságú volt a kísérletek sikeréhez. Tevékenységének köszönhetően számos kiemelkedően tehetséges kutató került ki a tanszékről.
Élete vége felé még befejezte a Szerves kémia című könyvét, a szervezetén elhatalmasodó és eluralkodó betegséggel, a rákkal azonban nem bírt tovább küzdeni.

Gál Adél
Kárpátalja.ma