Magyar feltalálók: Zsigmondy Richárd és a kolloidkémia

Az már bizonyos, hogy a kémiai és fizikai kölcsönhatások és folyamatok terén nem jeleskedem. Ismereteim mindössze a középiskolai tananyagra korlátozódnak. A világ azonban ennél sokkal több rejtélyt tartogat számunkra. Feltalálóinkkal ismerkedve újabb névre lettem figyelmes: Zsigmondy Richárd neve volt az. A kémia területén jeleskedett és tevékenységével egy Nobel-díjat is magáénak tudhatott. Lássuk, mit is alkotott e neves magyar feltaláló!
Zsigmondy Richárdot a mai napig a kolloidkémia megalkotójaként tartják számon – olvashatjuk Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. 1865. április 1-jén született egy nagy múltú és neves magyar család Ausztriába szakadt sarjaként. Szülei mindketten magyarok, de neki nem volt kapcsolata a magyar kultúrával. Édesapja volt az, aki Richárdot a természettudományok felé kalauzolta. Érdeklődése a fizika és a kémia iránt igen korán megmutatkozott, s otthon berendezett kis laboratóriumában végezte kísérleteit. Egyetemi tanulmányait a Bécsi Orvostudományi Egyetemen, majd szintén Bécsben, a Műszaki Főiskolán végezte, végül 1887-ben Münchenbe ment és szerves kémiát tanult. 1890-ben szerezte meg a doktori címet, majd Berlinben egy fizikus professzor asszisztense lett. Ekkor kezdett el foglalkozni a kolloid fémszolok, ezen belül is a kolloid aranyszolkutatásával.
A kolloid egy kémiában használatos fogalom. Kolloidról akkor beszélünk, ha valamely anyag kis részecskéi egy másik anyagban oszlanak el. A kolloidok részecskéi általában számos atomból vagy molekulából állnak, de túl kicsik ahhoz, hogy közönséges optikai mikroszkóppal megfigyelhetők legyenek. Zsigmondy 1903-ban a jénai Zeiss optikai gyár fizikusával F. W. Siedentopf-fal kifejlesztette azt az ultramikroszkópot, melynek segítségével új távlatok nyíltak a kolloid oldatok tanulmányozásában. A műszer az 500 nanométer körüli részecskéket tette láthatóvá, így Zsigmondy bebizonyíthatta, hogy a kolloid rendszerek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között. A kolloid aranyszolt pedig a következő leírással tudnánk ismertetni. Zsigmondy 1893-tól számos kísérletet végzett a rubinüveggel. Ez egy olyan vörös színű üveg, amely arannyal vagy rézzel készül. Maga az eljárás azon alapszik, hogy az olvadó üveg magas hőfokon az aranyat és a rezet feloldja, s ezek a fémek az üveg lassú lehűlésekor újra kiválnak, és ezen állapotukban vörös színt mutatnak.
Négy évvel később a jénai egyetem magántanára lett, de üveggel kapcsolatos kísérleteit soha nem adta fel. Magánlaboratóriumában tovább folytatta a vizsgálódást. Számos megállapítása az üveg- és porcelángyártásban is hasznosítható volt. A kolloid aranyszol kutatása során rájött, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól függ, azaz attól, hogy abban a részecskék milyen mértékben oldódtak fel. A fent említett ultramikroszkópjával bizonyítani tudta azon feltevését, miszerint a kolloid oldatok olyan heterogén rendszerek, amelyek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között. A mikroszkóp működése a Tyndall-jelenségen alapult, s a későbbi években ezt tovább is fejlesztette.
Munkája során tanulmányozta a géleket és a védőkolloidokat, ezek minőségi jellemzésére pedig bevezette az aranyszám fogalmát. A baktérium nagyságú részecskék szétválasztására feltalálta a membránszűrőt, majd tíz évvel később az ultraszűrőt. Ezért a felfedezéséért kapta meg 1925-ben a kémiai Nobel-díjat. Nagylelkűségének bizonyítéka, hogy az azzal járó teljes összeget akkori munkahelyének fejlesztésére fordította.
A magyar származású vegyész munkássága úttörő jelentőségű, a szakma és a nagyközönség is elismeri, Magyarországon viszont nem ismert, rangos kitüntetéséről sajnos egyetlen magyar lap sem tett említést.

Gál Adél
Kárpátalja.ma