Ötéves a Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere rovat

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere… – olvashatjuk immár ötödik esztendeje minden második héten a Kárpátalja.ma oldalán.
A sorozatban eddig 101 kárpátaljai mesterembert és életpályát ismerhetünk meg. A közismertebb szakmák – mint amilyen az asztalosok, szakácsok, pedagógusok, orvosok, ügyvédek, könyvelők, kozmetikusok és suszterek munkája – mellett bepillantást nyerhettünk a lelkészek, újságírók, művészek (színészek, zenészek, énekesek, fotográfusok, szobrászok és festők) világába. Emellett felelevenítettük az olyan, lassan feledésbe merülő foglalkozásokat, mint amilyen a szövő, a hordókészítő, a kéményseprő, a csuhéfonó, a cipőkészítő és a mézeskalács-készítő tevékenysége.

Számos különleges mesterség is terítékre került a sorozatban. Ezek közé tartoznak a régiség- vagy műgyűjtők, a szoptatási tanácsadók, a kórházmissziósok, az idegenvezetők, a galambászok, a méhészek, a lovasterápia-vezetők és aerobic-oktatók.

A jubileum alkalmából hadd idézzünk fel tőlük egy-egy gondolatot!

 

„Aki letette a hippokratészi esküt, az nem mondhat nemet. Nem kérdezem, hogy kiféle-miféle a beteg. Nem számít a neme, a kora és a pozíciója. A betegsége érdekel, amelytől meg kell szabadítanom” (dr. Sass Erzsébet ortopéd orvos, masszőr, Beregszász)

 

„Egyrészt azt kértem Istentől, hogy abban a kegyelemben részesüljek, hogy pap lehessek, másrészt az volt a vágyam, hogy a görögkatolikusok szabadon gyakorolhassák a vallásukat és kapják vissza templomaikat, harmadikként pedig azért imádkoztam, hogy háború nélkül omoljon össze a Szovjetunió rendszere. Minden kérésem teljesült, igaz, 40 évet kellett rá várnom.” (Hrabár Tamás görögkatolikus pap, Beregszász)

 

„A családom megtanult küzdeni, a gyermekeim pedig megértették, hogy meg kell becsülniük azt, amit kapnak. Sokszor könyörögtem a Jóistenhez, s ő mindig megadta, amire szükségünk volt.” (Nagy Éva nevelőszülő, Nagymuzsaly)

 

„Úgy készítem az ételt, ahogy azt anyáink is tették: érzéssel és nem sajnálva a hozzávalókat.” (Petra Ida szakács, Makkosjánosi)

 

„…mindent magamba kell szívnom a néptánc oktatásáról, hogy ha majd hazajövök Kárpátaljára, át tudjam adni, amit tanultam.” (Szilágyi Gabriella néptáncsoport-vezető, Beregszász)

 

„…az orvos egy olyan személy, aki okos, akinek tekintélye, megbecsülése van a társadalomban.” (dr. Stul Ilona szülész-nőgyógyász, Salánk)

 

„A gyerekek lássák, hogy szeretem a biológiát, s érezzék, hogy szeretem őket. Ez a legfontosabb. Ha szeretik a tanárt, szeretik a tantárgyat is.” (Jakab Eleonóra biológiatanár, Beregszász)

 

„Azt hiszem, hogy a legelső képzést a családomban kaptam. A szüleim mindig is vendégszeretőek voltak. Senki sem ment el tőlünk anélkül, hogy ne kínáltuk volna meg valamivel, s édesapámék szállást is adtak annak, aki lekéste a buszt. Amikor belevágtunk a vendéglátásba, az egész családot bevontuk ebbe a tevékenységbe. A férjem vállalta a fuvarozást és segített nekem a szervezésben, a húgom feladata lett a főzés.” (Filep Éva falusiturizmus-szervező, Mezővári)

 

„Azt vallom, hogy ha valaki nem tud itt, Kárpátalján boldogulni, akkor máshol sem lehet sikeres. Magyarországon is kemény az élet. A magyarokat itt kell tartani Kárpátalján.” (Rusznyák György kocsmáros, Ungvár)

 

„Nem szeretem a szenzációhajhász újságírást. Az igaz értékeket próbálom közvetíteni. Mindig is szerettem az emberekkel beszélgetni, így könnyen megtalálom interjúalanyaimmal a közös hangot. Szívesen mutatok be olyan embereket, akik pozitív példát mutatnak, előszeretettel írok szép, nemes kezdeményezésekről, eseményekről. Vallom, hogy a szép és a jó visz előbbre mindannyiunkat.” (Kovács Marton Erzsébet, újságíró, Beregszász)

 

„A gép csak egy eszköz, jól kell használni, de nem ezen múlik a jó kép. A siker titka egy kis részben a felszerelés, kis részben a megfelelő fények alkalmazása, de a legnagyobb részt a beállítás teszi ki. Egy rendező vagyok, csak éppen nem filmet, hanem fotót készítek.” (Balogh Árpád esküvői fotós, Nagybégány)

 

„Arra törekszem, hogy a gyerekek minden alkalommal valamivel többet tudjanak, amikor kimennek az órámról, mint amikor bejöttek. Annak is tudatában vagyok, hogy valamennyire engem is szeretnie kell a gyermeknek, hogy aztán rajtam keresztül kötődjön az irodalomhoz és a nyelvtanhoz.” (Riskó Márta magyartanár, Beregszász)

 

„Látom, hogy ez egy Istennek tetsző dolog, ezért sokáig szeretném folytatni. A férjem is támogat, hiszen ő is látta a különbséget a tápszeres és az anyatejes táplálás között. A legnagyobb sikerélményem nekem is a saját tapasztalatom: a lányom, aki még most is szopik.” (Riskó Olga szoptatási tanácsadó, Ungvár)

 

„Az egyházközség plébánosa Krisztus, s én az ő segítsége vagyok.” (Molnár János római katolikus pap, Beregszász)

 

„Új erőt adtak nekünk. A jelenlétük, az ápolásuk, a mozgás, a friss levegőn töltött idő meghozta azt a változást, amelyre vágytunk. Egy új életformát, rengeteg örömet kaptam a lovaktól. Ugyanakkor a velük való foglalkozás küzdelmet és kihívást is jelent. Nagyon sokat tanultam a lovaktól. Minden nap tele van izgalommal.” (Margitics Ildikó lovastúra-vezető, Nagyszőlős)

 

„Az épület olyan, mint egy zenemű, meg kell tervezni. Minden a „zeneszerzőn” múlik, a kivitelezés már csak technika kérdése.” (Szarvas Péter építész, Ungvár)

 

„Nem a gyors meggazdagodás, hanem a minőségi munkavégzés a célom.” (Henkel Zoltán utasszállító vállalkozó, Beregszász)

 

„Nekem fontos, hogy tanítsak. A választott pályám egyben a hobbim is. Nem akarok mást tenni, mint tanítani addig, amíg erre lehetőségem van. Bármit hoz a jövő, el tudom fogadni; vallom, hogy magunk vagyunk a jövőnk kovácsa.” (Győrffy Ágnes tanítónő, Beregszász)

 

„Tanítás közben én is sokat formálódtam. Rájöttem, hogy nem maga az oktatás a legfontosabb, hanem az, hogy olyan közösséget hozzak létre a gyermekekből, akik szeretik az Istent és szívesen járnak templomba.” (Baráth Ágnes hitoktató, Beregszász)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma