Nagycsaládok Kárpátalján: a Bence család
Egy hónappal ezelőtt Írország polgárainak többsége azáltal, hogy elfogadta a meglévő abortusztörvény enyhítését, nemet mondott számos megszületendő életre. A sajtó és a média pártállástól függően pro és kontra is felsorakoztatta a magzati élet védelme mellett és ellen szóló érveket.
Azt gondolom, hogy igazi győztese nincs ennek a vitának, vesztese viszont annál inkább van: a gyermek, aki arra hivatott, hogy megszülessen és boldoggá tegye a szüleit és a családját.
A Guton lakó Bence Irénnek és férjének, Attilának is lett volna oka arra – első gyermekük koraszülésből adódó mozgássérültsége –, hogy elutasítsa a gyermekáldást, ám ők vállalták a kockázatot, s immár három gyermek szülei.
Ismerjük meg a családjuk történetét!
– Irénke, a családi házban beszélgetünk a két nagyobbik gyermeketek, Vivien és Anna társaságában. A kéthónapos Gergő pedig a szomszéd szobában alszik.
– Egyedül vagyok itthon a gyerekekkel, a férjem, Attila Szlovákiában dolgozik. Egy hét múlva érkezik haza.
– Mind a ketten gutiak vagytok.
– Így van. Mindkettőnk itt nőtt fel ebben a faluban. Én Rahón születtem, édesanyám onnan származott. Édesapámmal Guton telepedtek le. Hatéves voltam, amikor édesanyám elhunyt, engem pedig egy rokon család nevelt fel.
Attila kétgyermekes családból származik, most az ő szülői házában élünk. A bátyja Gáton él a családjával.
– Ismertétek egymást gyermekkorotoktól kezdve?
– Hiába egy településen nőttünk fel, s mindketten a helyi általános iskolában, majd a Jánosi Középiskolában tanultunk, mégsem ismertük egymást.
Egy vasárnapi séta során találkoztunk, majd a diszkóban folytatódott az ismerkedésünk.
– Mikor házasodtatok össze?
– 2005-ben esküdtünk meg. Attila szüleihez költöztünk, s vártuk az első gyermekünk megszületését.
– Sajnos azonban nem minden úgy történt, ahogy terveztétek…
– Vivien koraszülötten, mindössze 1700 grammal jött a világra a beregszászi kórházban. Kiderült, hogy ikerterhességem volt, ám a testvére méhen belül meghalt. Emiatt és a koraszületés következtében számos egészségügyi probléma adódott a lányunknál. Főként az idegrendszere sérült, ami kihatott a mozgására. Nehezen tud járni, könnyen elfárad. A születését követő egy hónapot a munkácsi gyermekkórházban töltöttük, ahova azóta is rendszeresen visszajárunk kezelésekre. Emellett a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat foglalkozásait is igénybe vesszük, ahol a Pető-főiskolával közösen folytatnak fejlesztő tornát.
– Ezek után azt hihetnénk, hogy nem akartatok több gyermeket vállalni. Ám nem így történt.
– Mindenképpen szerettem volna Viviennek kistestvért, noha a férjem aggódott, hogy nem fog-e megismétlődni a koraszülés. Hála Istennek Anna lányunk teljesen egészségesen látta meg a napvilágot 2011 májusában.
– Az akkor már hatéves Vivien hogyan fogadta az új családtag érkezését?
– Nagyon várta a húga születését. Kislányt szeretett volna, s az Anna nevet is ő választotta neki. A mai napig nagyon ragaszkodik Annához.
– Két gyermekkel milyen volt az életetek akkoriban?
– Nem sokkal a házasságkötésünk után Attila Magyarországon vállalt munkát. Hetekig távol volt a családtól, s csak néhány napra tudott hazajönni. Anna születését követően azonban itthon maradt, s helyben dolgozott. Aztán később ismét külföldre ment. Én nem álltam munkába, itthon voltam a lányokkal. Vivient felvették a helyi óvodába, majd iskolába került. Utána Anna is óvodás lett.
– Milyen terveid voltak akkoriban?
– Szerettem volna egy harmadik babát is. Hamarosan kiderült, hogy várandós vagyok, azonban a harmadik hónapban elvetéltem. Ennek hátterében főként az idegeskedés állt. Akkoriban kezdődött el Ukrajnában a háborús válság, s a férjemnek sorra hozták a katonai behívókat. A katonaság alatt egy rádióállomáson szolgált, s keresték a hozzá hasonló szakembereket. Tulajdonképpen azért is vállalt ismét külföldön munkát, hogy biztonságban legyen. A vetélést követően nem terveztünk újabb babát, ám annál jobban örültünk, amikor megtudtunk, hogy ismét gyermeket hordok a szívem alatt.
– Mesélj róla is!
– Gergő Fehérgyarmaton született meg két hónappal ezelőtt. Nem volt ugyan koraszülött, ám kis súllyal jött a világra. Mivel azonban tökéletesen egészséges volt, hazaengedtek bennünket a kórházból. Sajnos nem anyatejes, ám így is szépen gyarapszik a súlya. A lányok nagyon örültek neki. Jó baba, bár van néhány álmatlan éjszakánk.
– Hogyan telnek most a hétköznapok?
– Attila Szlovákiában dolgozik, az internet segítségével tartjuk a kapcsolatot. Vivien most fejezte be a hatodik osztályt. Egész jól tanul, főleg a magyar nyelvet és az irodalmat kedveli. Anna is túl van az első éven. Szépen megtanult írni, olvasni és számolni.
– A nyári programok már kialakultak?
– Vivien most jött haza Karácsfalváról, ahol a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat táborán vett részt. Hamarosan megrendezik Tiszapéterfalván a II. Együtt erősebbek vagyunk! Fogyatékkal Élő Gyermeket Nevelő Családok Napja elnevezésű programot, arra is szeretnének eljutni a lányok. A többit pedig még meglátjuk.
– Gergő születésével immár ti is beléptetek a nagycsaládosok körébe. Hallottatok már a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéről?
– Igen, s mi is szeretnénk csatlakozni hozzájuk.
– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– Hasonlóak, mint más családoknak: felújítani a házat, és becsülettel felnevelni a gyermekeinket.
– Isten áldását kívánom mindehhez!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma