Nagycsaládok Kárpátalján: A Demkó család (II.rész)
A Demkó család. (Folytatás)
– Négy gyermeketek van.
Anikó: Igen, a legidősebb, Anikó 1997-ben született, aztán jött Anasztázia 1999-ben, őt Ferike követte 2001-ben, s egy nagyobb szünet után tavaly novemberben született meg Andrea.
– Mindig is nagycsaládot terveztetek?
Anikó: Legalább három gyermeket szerettünk volna. Ez meg is valósult a házasságunk első 5 évében, aztán volt egy komoly egészségügyi problémám, ami miatt sokáig nem szülhettem. Két éve döntöttünk úgy, hogy szeretnénk még egy gyermeket, aki meg is született tavaly novemberben.
– A gyerekek Magyarországon születtek, magyar állampolgárok, hogyan viszonyulnak Kárpátaljához, Csomához?
Anikó: Bár Kazincbarcikán születtek, Csomát vallják a szülőfalujuknak. Anasztázia azt mondja, hogy ha egyszer el is helyeznek innen bennünket, ő akkor is csomai fog maradni. Már azt is tudják, hogy ha magyarországi hivatalos helyen vagyunk, ott azt kell mondani, hogy kazincbarcikaiak, de más esetben kárpátaljainak nevezik magukat.
– Volt egy időszak, amikor szóba került, hogy esetleg elhelyeznek benneteket. Hogyan élték ezt meg a gyerekek?
Anikó: Imádkoztak érte, hogy maradjunk Csomán.
– Milyen az, ha az embernek nagy családja van?
Anikó: Nagyon jó. Mindenkinek ajánlom.
– Nehéz?
Anikó: Vannak nehézségek. Mindig van mosni-, vasalni-, főzni-, mosogatni való. De anyagilag – amire olyan sokan hivatkoznak – szerintem nem sokkal nehezebb négy gyermeket nevelni, mint kettőt. Másrészt sokkal több benne az öröm, mint a gond.
– Mit tudtok adni a gyermekeiteknek?
Anikó: Az alapvető gondoskodáson túl rengeteg családi programot, kirándulást szervezünk, minden évben nyaralni megyünk. Emellett a család a szocializáció színhelye is. Sokkal jobban tudnak a nagycsaládos gyerekek beilleszkedni egy közösségbe, alkalmazkodni, csapatmunkát végezni, konfliktust kezelni.
– Anikó neked van két testvéred, Feri viszont egyke. Mit szólt a családotok és a környezetetek a gyermekvállalásaitokhoz?
Anikó: Hála Istennek a szülők jól fogadták az újabb unokák érkezését, amellett, hogy volt bennük aggódás az egészségem miatt. Hogy a faluban mit gondoltak, azt pontosan nem tudjuk, hozzánk csak a jókívánságok jutottak el.
– A három nagyobb gyermeket már iskolás. Hol tanulnak?
Anikó: Anikó Magyarországon tanul, Hajdúdorogon, a Görögkatolikus Gimnáziumban 9. osztályos, Anasztázia Beregszászban a BMG-ben 3-os, Ferike most kezdi ugyanitt az első osztályt. Alsóban mindhárman a beregszászi, magyar tannyelvű 3-as középiskolába jártak.
Emellett zeneiskolába is jártak: Anikó zongorázni, Anasztázia fuvolázni, Ferike klarinétozni tanul(t). táncoltak is, de az abbamaradt, mert nehéz volt összeegyeztetni a különórákat.
– A gyerekeitek magyar anyanyelvű iskolába járnak, milyen érveket szoktatok felhozni emellett?
Ferenc atya: Egy magyar ember, aki magyar közegben él, akinek magyar az anyanyelve, természetes, hogy magyarul tanul. Miután megtanult mindent, amit megtanulhat arról, ami a sajátja, kezdjen el tanulni mást. De az nem lehet, hogy a sajátját nem tudja és úgy akar mást tanulni.
Anikó: – Az ilyen emberből nem lesz sem magyar, sem ukrán.
– Anikó, ha leérettségizel, mit szeretnél tanulni? Mi érdekel?
„Kis Anikó”: Még nincs konkrét tervem, de érdekel a régészet, a néprajz, a belsőépítészet, a jog. 
„Kis Anikó”: Valószínűleg, mert az ukrán nyelvet nem beszélem jól.
– Mit gondolsz Kárpátaljáról?
„Kis Anikó”: Sokkal közvetlenebbek az emberek, mint Magyarországon.
– Mit szóltak a testvérek Andrea érkezéséhez?
„Kis Anikó”: Nagyon vártuk Andreát és persze nagyon szeretjük is őt.
Anikó, ha te felnőtt, családos ember leszel, hány gyermeket szeretnél majd?
„Kis Anikó”: Hatot.
– Miért jó a nagycsalád?
„Kis Anikó”: Közösséget alkotunk, több lehetőségünk van az együtt játszásra, szórakozásra.
– Van hátránya annak, hogy nagycsaládban nősz fel?
„Kis Anikó”: Én vagyok a „kísérleti nyúl”, mindent rajtam próbálnak ki a szüleim, a testvéreimnek már könnyebb dolguk van. De ez nem a nagycsaládos mivoltunk miatt van, hanem, mert én vagyok a legidősebb.
– Milyen a testvérek egymással való kapcsolata?
Anikó: Most abban a korban vannak, amikor sokat vitatkoznak egymással, de ha valamelyikük nincs itthon, az nagyon hiányzik a többieknek. Az is érdekes, hogy nagyon sok játékot a nagyobb gyerekek tanítottak meg a kisebbeknek. Szeretünk együtt mesét, mondókákat, most, hogy már nagyobbak, regényeket olvasni.
– Tudtatok- e az évek során másokra is hatni gyermekvállalás terén?
Anikó: Több család is van, akikkel sokat beszélgettünk erről, voltak, akiket nem sikerült meggyőznünk, de van olyan anyuka is, aki a rábeszélésünkre vállalta a harmadik babát.
– Ismertek-e olyan nagycsaládot, akinek az életét példaként lehetne állítani mások elé? Szeretném, ha ajánlanátok egy családot, akit legközelebb bemutatnánk az olvasóknak!
Ferenc atya: Több példás életű nagycsaládot is ismerünk, érdemes megismerni a Tiszújlakon lakó Harapkó György családját, nekik három gyermekük van.
– Köszönjük, hogy betekintést engedtetek a családotok életébe, Isten áldást kívánjuk életetekre!
Legközelebb tehát Tiszaújlakra látogatunk el, ahol Harapkó György él felségével, Mariannával és három gyermekükkel.