Nagycsaládok Kárpátalján: a Hidi család
A régi időkben megszokott volt, hogy az elsőszülöttek, miután megházasodtak, saját házba költöztek, s a legfiatalabb gyermek maradt otthon, gondoskodva a szülőkről.
Kárpátalján – leginkább gazdasági okok miatt – még ma is tartják ezt a hagyományt. Hasonlóan történt ez a beregdédai Hidi házaspár, István és Beatrix esetében is. Miután a fiatalok egybekeltek, Beatrix idős és betegeskedő szüleihez költöztek. Majd megszülettek a gyermekeik, s így ma már három generáció él egy fedél alatt.
Arról, hogy milyen az élet a három gyermekkel s a nagyszülőkkel, Beatrix mesélt.
Ismerjük meg őket!
– A szülőházad egyik szobájában beszélgetünk a gyermekeid társaságában. A férjed külföldön dolgozik, mégsem vagy teljesen egyedül a gyerekekkel, hiszen a szüleid a ház hátsó részében élnek.
– Ebben a házban nőttünk fel a nővéremmel. Ő Magyarországon él. Az édesanyánk a helyi óvodában dolgozott dadaként, édesapánk asztalos volt Asztélyban.
– Hogyan telt a gyermekkorod?
– Beregdédába jártam óvodába és általános iskolába, majd a Mezőkaszonyi Középiskola tanulója lettem. Nagymamám mezőkaszonyi volt, ha nem tudtam hazajönni az iskola után, nála aludtam.
– Mi történt veled az érettségit követően?
– Elvégeztem a szakácsiskolát, majd munkába álltam egy beregszászi desszertbárban. Először a konyhán alkalmaztak, később kiszolgáló lettem. Ott ismerkedtem meg a párommal, Istvánnal, aki a bár melletti házban lakott. Beregszászban nőtt fel, neki egy húga van. A szülei a Május 1. Bútorgyárban dolgoztak. István a házukkal szemközti Kossuth-középiskolába járt. Később villanyszerelő szakmát tanult.
– Milyen kapcsolat alakult ki köztetek?
– Több mint három éven át csak barátok voltunk. Nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Gyakran hazakísért kerékpáron. Miután szorosabb lett a kapcsolatunk, hamar összeházasodtunk.
– Mikor volt az esküvőtök?
– 2004-ben tartottuk meg a sátoros lakodalmat 80 vendéggel.
– Hol telepedtetek le?
– Istvánék beregszászi lakása kicsi volt ahhoz, hogy odaköltözzünk, a szüleimnél viszont bőven volt hely, hiszen a nővérem akkor már Budapesten élt. Így Beregdédát választottuk.
– Hány gyermeket terveztetek?
– Két gyermeket akartunk vállalni. Éppen ezért nehezen fogadtam el, amikor kiderült, hogy úton van a harmadik baba. Az első gyermekünk, Noémi 2005-ben született meg, őt követte Roland 2007-ben. Már iskolába jártak, én pedig dolgoztam, amikor megtudtam, hogy új életet hordok a szívem alatt. A családban mindenki örült a baba érkezésének, csak nekem kellett feldolgoznom a hirtelen traumát. Ma már semmi pénzért sem mondanék le Ferencről, aki 2016-ban érkezett a családunkba.
– Hol szülted meg a gyermekeiteket?
– Beregszászban jött világra mind a három. Amikor Ferencet vártam, sok időt töltöttem kórházban, mert fennállt a koraszülés veszélye. Hála Istennek, ez nem következett be, s Ferenc egészségesen jött a világra.
– Ki választott nevet a gyermekeiteknek?
– Noémi és Roland nevét én döntöttem el, ám a harmadik gyermekünk esetében sokat gondolkodtunk. Mindkét nagypapa József, ezért ez a név is szóba került, végül a férjem a Ferencet választotta.
– Hogyan boldogultok nagycsaládosként?
– Igazából csak egymásra számíthatunk Istvánnal. Édesanyám nem lát, édesapám is súlyos beteg. Ferenc néhány hónapos volt, amikor István úgy döntött, hogy a család megélhetése érdekében külföldön vállal munkát. Most egy győri gyárban dolgozik gépszerelőként. Szereti a munkáját, ám nagyon hiányzik neki a család. Havonta jön haza. Olyankor egy hetet tölt velünk.
– Hogyan tartjátok a kapcsolatot?
– Az internetnek köszönhetően naponta beszélünk egymással.
– Amikor itthon van a párod, van lehetőségetek közösen kikapcsolódni, pihenni?
– Egyszer-egyszer elmegyünk a Borzsa folyóhoz fürödni. Ennél hosszabb kirándulásra eddig nem volt lehetőségünk. Hamarosan a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete szervezésében pár napot eltölthetünk Nyíregyházán. Elmegyünk az állatkertbe.
– Hogyan telnek a hétköznapok?
– Noémi hetedikes, Roland ötödikes a beregszászi Kossuth-középiskolában. Busszal járnak be a városba. Ferenc pedig két hónapja bölcsődés itt helyben. Én itthon vagyok, elvégzem a házimunkát, és ápolom a szüleimet. Az én feladatom a kert gondozása, valamint aprójószágot is tartunk. Nemrég megpróbálkoztam az internetes munkával, de a teendőim mellett ez nem egyszerű.
– Mesélj a gyermekeitekről!
– Noémi közepes tanuló. Az angol nyelvet és a földrajzot szereti. Visszafogott viselkedésű. Itthon a számítógép köti le a figyelmét, vagy a barátnőivel sétál a faluban. Roland sokkal elevenebb, beszédesebb. Nagyon szeret focizni és görkorcsolyázni. Ferenc pedig játékos, mozgékony kisfiú. Nagyon várták a testvérei, el is kényeztették.
– Milyen terveitek vannak?
– Azt tervezzük, hogy István hazajön, s itthon vállal munkát. A gyerekek egyre nagyobbak, ezért jó lenne a házunkat is bővíteni.
– Sok erőt kívánok mindezek megvalósításához! Isten áldja meg a családotokat!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma