Nagycsaládok Kárpátalján: a Kázmér család
„Ahol felnő két gyermek, ott felnő egy harmadik is” – vallja a háromgyermekes édesanya, Kázmér Kitti. Férjével, Kázmér Andrással és három gyermekükkel a Beregszász melletti Nagyberegen élnek.
Ismerjük meg a családjukat!
– Mindketten nagyberegiek vagytok.
– Így van. Alig néhány utcányira nőttünk fel egymástól. Emellett egy iskolában tanultunk, csak Andris – mivel három évvel idősebb nálam – feljebb járt néhány évfolyammal.
– Mesélj a szüleitekről!
– Édesanyám a helyi óvodában dolgozik szakácsnőként. Édesapám ma már rokkant nyugdíjas, korábban traktorvezető volt. Egy bátyám van, Ausztriában dolgozik, még nem nősült meg. Andris egyke volt. Az édesapja már nem él. Az édesanyjáék ikertestvérek voltak, így mi is számítottunk rá Andrissal, hogy ikreink lesznek.
– Mikor kezdett udvarolni neked András?
– Már a középiskolai évek alatt is barátkoztunk, de aztán megszakadt a kapcsolat köztünk, s mindenki járta a maga útját. Andrist elvitték katonának, én pedig elvégeztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán az óvodapedagógus szakot.
Miután Andris leszerelt, újra egy pár lettünk, s 2009-ben össze is házasodtunk.
– Hol rendeztétek be a családi fészketeket?
– A férjem szüleihez költöztünk. Akkor még élt apósom. A halála után néhány évvel Andris édesanyjának lett egy élettársa, akivel anyósom egy másik házban él itt Nagyberegen. Így magunk maradtunk a házban.
– Hol dolgoztatok a házasságotok kezdetén?
– Az első években Andris építkezéseken dolgozott, ám négy évvel ezelőtt Zariccsján (település az Ilosvai járásban, magyar neve Alsókaraszló – a szerk.) vállalt kamionszerelői munkát. Jómagam a helyi varrodában helyezkedtem el, innen mentem szülési szabadságra az első gyermekünkkel, aki 2009-ben született meg, s az Alex nevet kapta.
– Hol szültél?
– Beregszászban hoztam világra mind a három gyermekünket. Minden rendben volt, három nappal a szülés után haza is engedtek bennünket. Alex kiegyensúlyozott baba volt, szépen szopott, aludt.
– Mikor születtek meg a kistestvérei?
– Andriska 2013-ban érkezett a családba, Milán 2016-ban. Ahogy már említettem, számítottunk rá, hogy ikreink lehetnek. Andriskának volt is egy ikertestvére, ám ő méhen belül meghalt. Ezért is örültem, amikor 2015 végén megtudtam, hogy még egy gyermeket hordok a szívem alatt.
– Hogyan fogadta a család a harmadik babát?
– A fiúk nagyon várták a kistestvérüket. Kicsit csalódottak voltak, hogy fiú lett, és nem lány, ám nagyon szeretik Milánt. A környezetünkben volt, aki nem értette, hogy miért vállalunk még egy gyermeket, de mi úgy gondoltuk, hogy ahol két gyermek felnő, ott egy harmadikat is fel tudunk nevelni.
– Milyennek látod a gyermekeiteket?
– Alex jó természetű fiú. A helyi magyar tannyelvű középiskola harmadik osztályos tanulója. Jól tanul. Egyedül az ukrán nyelvvel gyűlik meg a baja. Tudok ukránul, próbálok neki segíteni. Szabadidejében Alex futballozni jár. Benne van a nagyberegi focicsapatban.
Andris külsőleg és természetét illetően is az édesapjára hasonlít. Akaratos gyermek. Nagycsoportos az óvodában, szeptembertől kezdi meg az iskolai tanulmányait. Alex rám hasonlít. Nagyon jó fiú. Már bölcsődés.
– Hogyan telnek a hétköznapok?
– A párom reggel hatkor indul a munkába. Utána a gyerekeket elviszem az óvodába és iskolába. Mire délután hazajönnek, elkészítem az ebédet. Andris csak este hét után ér haza a munkahelyéről. Vasárnap tudunk egy kicsit pihenni, ilyenkor meglátogatjuk édesanyámékat. A gyerekek gyakran ott is alszanak.
– Tervezed, hogy ismét munkába állsz?
– Három gyermek mellett nem biztos, hogy menni fog. Édesanyám még dolgozik, rá nem számíthatok. Andrisnak is csak a vasárnapja szabad. Így rám marad a gyermeknevelés, a háztartás vezetése, az állatok gondozása és a kertművelés.
– Sok édesapa keresi manapság külföldön a család kenyerét. Ti nem gondolkodtatok ezen?
– Felvetődött ugyan a külföldi munkavállalás is, ám nem akartam, hogy Andris távol legyen a családtól.
– A katonai behívó érintett benneteket?
– Igen, többször is keresték a katonaságtól. Végül nagy nehezen elfogadták az igazolást, hogy nagycsaládos, s hogy ő a családfenntartó.
– Hogyan tudtok pihenni, kikapcsolódni?
– Erre még nem igazán van lehetőségünk. Már csatlakoztunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéhez, de egyelőre nem tudunk részt venni a programjaikon. A férjemet nem engedik el a munkahelyéről, én pedig nem merek egyedül elindulni itthonról három kisgyermekkel.
– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– Szeretnénk kialakítani a házban egy fürdőszobát, illetve melléképületeket hozzáépíteni a házhoz. Emellett az a vágyunk, hogy a gyermekeink majd továbbtanuljanak. Azt tervezzük, hogy Alexet a hatodik osztálytól beíratjuk a Nagyberegi Református Líceumba.
– Isten áldását kívánom ehhez nektek! Köszönöm a beszélgetést!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma