Kopogtató: önkénteskedjen kórházban, és ne haljon meg hétvégén
Viseljen maszkot! Tartson védőtávolságot! Őrizze meg a nyugalmát akkor is, ha tankoktól remegnek az otthona falai, és fegyveres katonák szállják meg a települését.
Viseljen maszkot! Tartson védőtávolságot! Őrizze meg a nyugalmát akkor is, ha tankoktól remegnek az otthona falai, és fegyveres katonák szállják meg a települését.
Az esetszám növekszik, a szkepticizmus marad.
Munkanapnak és szeptember elsejének életemben nem örültem még ennyire. Ez volt a második első csengőm pedagógusként.
A Hetedik és a Törvénytisztelő polgár ukrán változata – pszichothrillerbe illő történet játszódott le július 21-én Luckban: egy férfi eltérített egy buszt, az utasokat pedig túszul ejtette. A fogvatartottakért cserébe azt kérte, hogy minden vezető – egyházi és világi egyaránt – vallja be, hogy bűnöző, az elnök pedig buzdítson arra mindenkit, hogy nézze meg a…
Hat-hét éves lehettem, amikor először utaztam Magyarországra. Csak pár képkocka maradt meg: egy katonaruhás alak, a régi Audink, és a rácsodálkozás: minden felirat magyar nyelvű volt!
Egy fiatal, első gyermekes, dolgozó édesanya mindennapi problémái. A felvetődő nehézségek – néha egyszerű, máskor kicsit problematikusabb – megoldásai.
Lassan egy hónapja töltjük napjainkat kényszerszünetben a négy fal között. Se templom, sem iskola – mondhatnánk ironikusan Reményikre utalva. Rendhagyó körülmények között méltatjuk idén a feltámadást – egyház és hagyományos szokásaink nélkül.
„Közben hazájából a vért, Veder számmal ereszti. Hallgat a nép, mint a birka, S szemeit mereszti…” Részlet Tarasz Sevcsenko Álom című komédiájából (Fordította: Sipos Ferenc Norbert)
Magunk mögött hagytuk a telet, mégis megmaradt a hideg idő és a fagyos hangulat. Az időjárás is mintha alkalmazkodott volna az emberekhez: szürke, borongós, napfénymentes. Nem vagyunk olyan reményteljesek, mint tavaly ilyenkor, a parlamenti választások előtt, amikor hittünk abban, hogy majd most hátha jobb lesz.
Pályakezdő pedagógus vagyok Kárpátalján. Az ukrán oktatási rendszert az iskolapad másik oldaláról rövid ideje tapasztalom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkámmal és a kollektívával is egyaránt meg vagyok elégedve. Sajnos, ezt a rendszerről és a bérezésről már nem mondhatom el.
End of content
End of content