Sz. Kárpáthy Kata: rajz a házunkról
rajzoljunk egy házat
rajzoljunk fákat mellé
inkább mégsem
rajzoljunk egy házat
rajzoljunk fákat mellé
inkább mégsem
Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
A nap verse.
Nevess!
Régen az élet jéghideg volt.
A nap verse.
Akkor egyedül voltam már nagyon
S mondtam magamnak: gondolj másra már.
Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem…
Nesztelen mélyülő alkonyat tájon,
mig a valóság álomfénybe vész…
oda mentünk, ide értünk,
be-, kiülünk, lecsücsültünk…
A pipacs halálunk virága.
End of content
End of content