2016. május 11., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ferenc – francia-latin eredetű; jelentése: francia.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.”
Milan Kundera
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-938fe2-1956″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Mezey József (Kisléta, 1823. május 11. – Budafok, 1882. szeptember 8.). Festőművész, költő. Szabolcs megyei szülőfalujából gyerekkorában a Bereg megyei Miszticére költözött. Apja gazdatiszt volt, majd kincstári Sókör-lovag. Már gyerekkorában szívesen rajzolt, a helybeli orosz templom képeit másolgatta. Máramarosszigeten, majd Szatmáron tanult. 14 éves korában írt regényét kéziratban olvasták, de alakalmi színművet és pásztorjátékot is írt. A bölcsészeti tanfolyamot kitűnőre végezte, de mivel apja meghalt, tanulmányait nem folytathatta. Mérnöki irodában dolgozott, majd nevelősködött. Feltehetően Szatmáron ismerkedett meg Petőfi Sándorral, aki később barátja lett. Petőfiről készített arcképe 1879-ben a Vasárnapi Újságban is megjelent, jelenleg az MNM Tört. Arcképcsarnokában van. 1848-ban Bem táborában harcolt tüzérhadnagyként. A szabadságharc bukása után Nagybányán húzta meg magát. 1850-ben ment először Pestre, Marasztoni műhelyében tanulmányozta a nagy mesterek műveit. Markó Károly volt a példaképe.
Egyházi képeket festett a szatmári egyházmegye és a rutén vidék egyházai számára. Mintegy ötven oltárképet festett, azon kívül számos táj-és életképet. 1857 őszének elején Munkácsra ment. Ekkor festette meg a nagylucskai templom több kisebb képét. A munkácsi templom számára Szent Jánost és Máriát ábrázoló oltárképet, a felsőschönborni és a szerednyei templomba két-két képet, Tövisfalvára egy Szentháromság oltárképet, a beregardói templomba egy Szent Imre-képet készített. Több arcképet és tájképet is festett.
Kiújuló szembetegsége folytán egyre romlott a látása. Szeme világának elvesztése véget vetett művészi pályájának.
Nevét leginkább a szabadságharc kiemelkedő alakjairól festett portréi tették ismertté.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Pálóczi Horváth Ádám, költő, hagyománygyűjtő (1760), sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, a vallási vitákban a tolerancia álláspontját képviselte, szót emelt a nők választási joga érdekében.
– Márk Tivadar jelmeztervező születése (1908). 1936-tól az Operaház vezető jelmeztervezője volt.
– Rajnay Gábor színész (1885), főként komikus szerepekben nyújtott minden ízében elsőrangú alakításokat.
– II. József a német nyelvet teszi hivatalossá Magyarországon, az oktatásban három év alatt kell áttérni a német nyelvre (1784)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-78fe2-1956″][vc_column_text]FELKENT VEZETŐ
„…arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.” (2Mózes 34:29)
A Biblia azt mondja: „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál… Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Isten beszélt. Amikor Áron és Izráel fiai meglátták… féltek közel menni hozzá. Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.” (2Mózes 34:28-32). Az izraeliták meglátták Mózes arcán, hogy előtte Isten jelenlétében volt. Ez látható és érzékelhető volt. A Biblia erre használja a „kenet” szót (ld. 1János 2:27). Egyszerűen fogalmazva a felkenetés az, amikor Isten felkészít és ellát minden szükséges eszközzel és erővel ahhoz, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. A felkent vezetőnek mindig ez a négy ismérve: 1) Elhívás. A felkent vezető közelében az emberek érzik, hogy valóban Isten bízta meg ezt a személyt, és adott neki ajándékokat arra, hogy egy bizonyos célt betöltsön. 2) Jellem. A felkent vezetőben az emberek Isten természetét látják, ezért megbíznak benne. 3) Hozzáértés. A felkent vezető rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek a feladat elvégzéséhez szükségesek. Az eredmény igazolja elhívását. 4) Meggyőződés. Az elhívott vezető nem jellegtelen, szilárd erkölcsi meggyőződése van, és kiáll az igazságért. Ez a négy ismérv jellemzi az Isten által elhívott vezetőt, és ha benned is ezeket látják az emberek működni, akkor követni fognak.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-28fe2-1956″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Boldog Salkaházi Sára vértanú
1899. május 11-én született Kassán. 1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol fogadalmakkal teljesen Istennek szentelte életét. Örökfogadalmi mottója: Alleluja! Ecce ego, mitte me! – Alleluja! Itt vagyok, engem küldj! Krisztus iránti szenvedélyes szeretete fejeződött ki nagylelkű apostoli buzgóságában. Sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet folytatott. Részt vett az üldözöttek mentésében a II. világháború idején. 1943-ban tudatosan felajánlotta életét a Társaságért, különösen a gyengékért, betegekért, azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldözése következne be. 1944. december 27-én elhurcolták és menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.
A boldoggá avatási dekrétumot – amelyet XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írt alá – Erdő Péter bíboros prímás érsek 2006. szeptember 17-én Budapesten, a Szent István Bazilika előtti téren ünnepi szentmise keretében hirdette ki.
bacskaplebania.hu
[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]