Kárpátalja nincs egyedül

Térképre bökéssel indult az a testvérgyülekezeti kapcsolat, amely mára már segítő együttműködéssé nőtte ki magát. A szegedi Honvéd téri református gyülekezet és a felvidéki Somorja reformátusai ma már közös erővel segítenek Kárpátalján. Pedig csak egy ebédnek indult a kapcsolatuk.

A szegedi Honvéd téri gyülekezet lelkészházaspárja, Kereskényi Sándor és Kereskényiné Nemes Lívia, amikor – idén már tizenöt éve – a közösségbe kerültek, elhatározták, hogy a gyülekezeti kirándulásokat tudatosan a Kárpát-medencébe szervezik úgy, hogy magyar református testvéreket keresnek fel minden évben. Azóta körbejárták az elszakított területeket. Ez már önmagában a magyar református egység gondolatát hordozza, de a szegedi gyülekezetnek testvérgyülekezeti kapcsolatot is ajándékozott ez a szemlélet. Ahogy Kereskényi Sándor visszaemlékszik, 2009-ben utaztak másodszorra a Felvidékre, ekkor találkoztak először a somorjai reformátusokkal. Az útjuk utol­só napján Pozsonyt szerették volna megnézni, valahol pedig ebédelni is, ezt mindenképpen egy magyar vendéglősnél gondolták, mert ezzel is segíteni szerették volna a magyarságot – ehhez keresett helyi segítséget a lelkész még az utazás szervezésekor. – Ráböktem a térképre, és felhívtam az ottani lelkészt. György András vette fel a telefont. Segítséget ígért. Amikor végül megérkeztünk, terített asztal várt bennünket. Az ebéd közben már tudtam a gyülekezeti tagok pillantásaiból, hogy ebből testvéri kapcsolat születik. Így is lett – mondja a lelkész.
Azóta évről évre Szegeden evangélizál György András somorjai lelkipásztor, és szolgált már hasonlóképpen a felvidéki közösségben Kereskényi Sándor is. A szegedi gyülekezet is járt Somorján, ekkor a kórusuk is szolgált ott. Gyülekezeti tagoknál szálltak meg, ez pedig egyenes út volt a barátságokhoz. A testvérgyülekezeti kapocs azóta is élő, függetlenül attól, hogy autópályán háromszáznegyven kilométer választja el a két gyülekezetet egymástól.
A somorjai György András azt mondja a szegediekről: – Egyszerre tekintünk rájuk testvérként és hátországként, ugyanis a magunk végvári helyzetében ez lényeges szempont.

Kárpátalja nincs egyedül
A kapcsolat elevenségét leginkább talán az mutatja, hogy mára már túlmutat saját magukon. – Az elmúlt évben kritikussá vált kárpátaljai közállapotok egyértelművé tették, hogy felelősséget kell vállalnunk a kárpátaljai reformátusokért – mondja a somorjai lelkész, és hozzáteszi: nyilvánvaló volt, hogy összefognak a szegedi gyülekezettel. – Egységben kell gondolkodnunk, másként nem vagyunk képesek betölteni kollektív küldetésünket – teszi hozzá. A szegediek pénzadományokat gyűjtöttek, első ízben például négy nap alatt több mint hatszázezer forintot, míg György András somorjai lelkész egy egész segítő akciósorozatot álmodott meg. Az ősszel induló kezdeményezés neve: Kárpátalja nincs egyedül. A programban lesz ösztöndíj-támogatás kárpátaljai diákoknak, támogatják majd hangszerekkel a zenész tehetségeket, gyűjtenek számítógépeket nagycsaládosoknak, sporteszközöket iskoláknak és óvodáknak, továbbá élelmiszereket és gyermekruhákat is. Mindezen túl szeretnék, hogy felvidéki orvosok menjenek Kárpátaljára segíteni. – Krisztustól kapott kötelességünk megóvni és támogatni a maradékot, különös tekintettel a kárpátaljai magyarokra – mondja Kárpátalja kapcsán György András. Ezt a folyamatot pedig már megkezdték: az elmúlt évben a Pozsonyi Református Egyházmegye és a somorjai reformátusok közössége – a szegediek anyagi támogatásával – húsztonnányi élelmiszersegélyt jutattak közvetlenül kárpátaljai református gyülekezetekhez, mindezt kiegészítve tízezer euró, azaz nagyságrendileg hárommillió-százötvenezer forint pénzadománnyal, amelyet részben lelkészek, gyülekezetek és nagycsaládosok kaptak meg.

Kárpátaljai gyerekek nyaraltatása
A szegedi Honvéd téri gyülekezet saját elhatározásából már korábban is segítséget nyújtott a kárpátaljaiaknak. Főként a gyermekekre fókuszálnak: már tíz éve láttak vendégül különböző gyülekezetekből gyerekeket Szegeden, ekkor teljes ellátásukat, utazásukat és programjaikat állta a közösség. Olyan gyerekeket hívtak meg, akiknek e nélkül a kirándulás nélkül esélyük sem lett volna arra, hogy nyaraljanak. Ebben a szolgálatban fontos szerepet játszott a gyülekezet kismama köre. Idén először a Honvéd téri gyülekezet látogat Kárpátaljára, de most sem mennek üres kézzel, így újra adománygyűjtést hirdettek.

Május 22. Közösséglélektani fordulópont
Hogy a Szeged–Somorja–Kárpátal­ja háromszög mennyire magától értetődő, jól mutatja, amit György András magáról mond: – Kárpátalján születtem, jelenleg a Felvidéken élek, az őseim valaha Budapestről és Erdélyből származtak, ezért is vallom azt magamról, hogy református magyar vagyok, ez pedig ugyanazt jelenti Kárpátalján, a Felvidéken vagy éppen Budapesten, és testvérként nézek minden magyarra.
Hozzáteszi: mindig is szerencsétlennek tartotta, hogy a ránk kényszerített határok révén határozzuk meg egymáshoz való viszonyunkat. Úgy véli, földrajzi és közlekedési határok lehetnek közöttünk, de nem választhatnak el bennünket egymástól. Pont emiatt vallja, hogy a Magyar Református Egyház születése számára közösséglélektani fordulópont volt, mert „a keresztyén hitvallású közösségeknek eszmei kötelessége felülkerekedni a mesterséges és idegen természetű akadályokon”.

Kolozsvárról Szegedre menekült az egyetem, sok református oktató is érkezett
A Honvéd téri gyülekezet tulajdonképpen alapítása óta megtestesíti a magyar református egységet. Trianon miatt a kolozsvári egyetem Szegedre menekült, ekkor sok református értelmiségi, egyetemi oktató érkezett a városba családjával. Az ő leszármazottaik még ma is tagjai a gyülekezetnek. A délszláv válság idején a Délvidékről is sokan menekültek Szegedre. Közülük többen ebben a gyülekezetben találtak új otthont.

Hegedűs Márk
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. május 22-i számában.