Karattyolva énekel a fészeképítés művésze

A nádirigó a fészeképítésben művész, ám mint énekes, még kórustagként is bántó a réti hangkavalkádban. A baj vélhetően nem a génekkel, hanem a szülőkkel van, akik nemigen figyelnek rá, hogy fiókájuk kitől tanul énekelni. Ha a kicsi többnyire a békákat hallja, előbb-utóbb maga is brekegni fog.

Zsoldos Árpád ornitológus a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában kifejtette, a nádirigónak nincs füttye, egyesek szerint elég csúnyán karattyol. A monoton karattyolás jellemző a tavaszi nádasokra éjjel nappal. Hozzátette, a hang hasonlít a békabrekegésre.

Az énekesmadár-fiókák énektanulását ismerve, tudjuk, hogy van egy bizonyos veleszületett énekük. Amikor a hím nádirigófióka megszületik csupaszon és vakon, a füle már működik, hallja környezete hangjait, elsősorban a békabregekést és saját apja dalát. Veleszületett nyers énekére ezeket a tanult hangokat építi rá.

Később, amikor a hormonok hatására dalba fog – addig nem énekel, csak minden hangot memorizál -, előjön belőle az elraktározott tudás, kialakul éneke. Ez nemcsak a nádirigóra, hanem a legtöbb énekesmadárra jellemző.

A nádirigó belesimul környezetébe, tolla sárgásbarna, csőre erőteljes, szemsávja fehér. Rigónak mérete miatt hívják, egyébként nádiposzátafajta, és nincs köze a rigófélékhez. Nagyon ügyesen mozog fel-le a nádszálakon.

Zsoldos Árpád kifejtette, a nádirigó fészkét is művészi módon öt-hat nádszálra szövi rá, egyetlen egyre köti rá fixen, a többire pedig csúszókötést helyez el, ezáltal a nádat megdöntő szélben nem megy tönkre a fészek, hiszen csúszkál a nádszálakon.

Lehet találni néha emeletes építményeket is: öt-hat nádszálon elhelyezkedik egy fészek, majd mögötte közvetlenül egy másik, a felsőben van a költés.

Egy régebbi magyarázat szerint ennek oka a hirtelen vízszint-emelkedés, de ezt el is lehet vetni, mert a neki otthont nyújtó nádasok csak olyan helyen tudnak megmaradni, ahol a vízszint nem ingadozik – magyarázza az ornitológus.

Szavai szerint a másik lehetőséget újabban figyelték meg, miszerint a nádirigó a leggyakoribb gazdája a kakukkfiókának. Ha észreveszi a tojást becsempészőt, akkor gyakran új fészket épít, és abba új tojásokat rak. Ha elkerüli figyelmét, akkor nem ismeri fel a csalást, és kikölti a tojást.