Olaj-világháború zajlik a szemünk előtt

Szerdán összeülnek a világ meghatározó olajkitermelő országainak vezetői. Az olajár akár a hordónkénti 40 dollárt is megközelítheti. Az olajár 1973 óta rendkívül manipulatív – jelentette ki Boros Imre közgazdász az M1 Ma reggel című műsorában.

Hozzátette: 1973-ra iszonyatos mennyiségű amerikai dollár halmozódott fel Európában, az országok szerettek volna aranyra váltani, az amerikaiaknak azonban ez nem nagyon tetszett. Megállapodtak az arabokkal, hogy fel lehet tolni az olajárat, de azt ezentúl dollárban kell jegyezni. Így azt a pénztömeget, ami itt volt Európában, az olajár fölszippantotta.

Ma viszont egészen más a helyzet, bár ebből sem lehet a politikai motivációt kihagyni. A mostani olajárcsökkenéssel azt akarták, hogy az elsősorban az oroszoknak legyen rossz, nekik azonban annyira nem fáj a hordónkénti 50 dollár körüli ár, mert stabil vevőik vannak és gázt is szállítanak – magyarázta.

Beszélt arról is, hogy a „szoci időkben” 7-8 millió tonna volt az éves olajexport, ma ennél lényegesen kevesebb, és az olajkereskedelem egyoldalú, csak import van. Hozzánk elsősorban Oroszországból érkezik olaj, az Adriáról alig. Az üzemanyagok árán Európában hatalmas jövedékiadó-teher van. Mégis a 450 forintos csúcshoz képest jelenleg több mint 100 forinttal olcsóbb az üzemanyag, ami versenyelőnyt jelent – érvelt a közgazdász.

A világon évente 1500 millió tonna olajat termelnek és adnak el, a kereskedelem ugyanakkor ennek a többszöröse, rengeteg spekulatív adásvételről van szó, azaz az árakat nagyon lehet mozgatni. Ahhoz, hogy mesterséges vételek legyenek, pénz kell, fedezet. Azaz a pénz mozgatja az olajat. De az olaj is mozgatja a pénzt. Szaúd-Arábiában például kifogytak a pénzből, és alapvető állampolgári jogok sérülnek. Nem nagyon megy már az, hogy minden állampolgár 3 ezer dollárt csak azért kap „puszira”, mert állampolgár – fogalmazott.

Az oroszok 50-nél még jók, az efölötti részt amúgy és félrerakták, most ha 50 dollár alá megy az olajár, ebből az a alapból pótolják ki a költségvetést – hangoztatta.

Az irakiak és a perzsák pedig szeretnék visszaszerezni a régi százalékos arányukat. „Itt azért most nem olyan egyszerű a menet, hogy Bécsben nagyon föltalálhatják a spanyol viaszt” – utalt Boros Imre arra, hogy Bécsben az OEPC és a szervezeten kívüli olajtermelők arról terveznek egyeztetni, hogyan fogják vissza a termelést.

Normál esetben ha kevesebbet termelnek ki, magasabb lesz az ár, de a határidős üzletek realizálása „bezavarhat”. Az érdekek sem egy irányba húznak: Szaúd-Arábia, Katar, Irak, Irán szeretné feltornázni az árakat, és az oroszoknak is szükségük van egy meghatározott mennyiségű devizára az olajból.

Ha a szerdai tárgyalás összeomlik, megint lefelé küldik az árat, akár 40 dollár fölé valamivel. Az ugyanakkor nem valószínű, hogy kiugrik az olajár, és nagyon 50 dollár fölé emelkedik – prognosztizálta a közgazdász.