El lehet hagyni az intézmény területét iskolaidőben a tanulóknak?

„A takarítónő bezárva tartja az iskola kapuját, s még szünetben sem enged ki bennünket. Amikor megkérdeztem, hogy miért teszi, azt felelte, az igazgató utasítására nem szabad kiengednie a tanulókat az iskola területéről. Szerintem ezzel az iskola korlátozza a tanulók személyi szabadságát. Mit tegyünk a jogsértés ellen?”

– A szabad mozgás (helyváltoztatás) és tartózkodás jogát Ukrajna Alkotmánya rögzíti, míg részletesebben A mozgásszabadságról és a lakóhely szabad megválasztásáról Ukrajnában törvény foglalkozik e kérdéskörrel. A szóban forgó törvény 3. cikkelye úgy fogalmaz, hogy a mozgás szabadsága nem egyéb, mint Ukrajna polgárainak, valamint a területén törvényesen tartózkodó külföldiek és hontalanok joga tetszésük szerint szabadon, akadálymentesen változtatni a tartózkodási helyüket az országon belül bármilyen irányban, bármilyen módon, bármikor, kivéve a törvények által körülírt speciális helyzeteket. Esetünkben azonban, amennyiben a levélíró iskolás, mégsem hiszem, hogy sérülnének a diákok jogai.

Egyfelől, az iskola oktatási intézmény, melynek vezetőit a törvény kötelezi, hogy gondoskodjanak a tanulók és az oktatási folyamat más résztvevőinek biztonságáról. Az iskola vezetői, a pedagógusok és a többi munkatárs személyesen felelnek a diákok életéért és egészségéért mindaddig, amíg azok az oktatási intézményben tartózkodnak.

Minden iskolában szabályokat állapítanak meg az intézmény tevékenységére, a munkatársak és a tanulók viselkedésére vonatkozóan, azaz rögzítik a működési rendjét, a diákok, a pedagógusok, valamint a többi ott dolgozó jogait és kötelezettségeit, ezen belül szükség esetén biztonsági intézkedéseket foganatosítanak.

A fenntartók, továbbá az oktatási kormányzat által kidolgozott és jóváhagyott intézményi szabályzatok, vagy az ezek alapján született belső rendelkezések adott esetben azt is rögzítik, hogy az iskolába való bejutásról és az onnan való távozásról, a bejárati ajtók és kapuk nyitásáról-zárásáról a biztonsági személyzet, vagy az erre a vezetőség által felhatalmazott munkatársak felelnek. Az olvasónk által említett takarítónő tehát vélhetően csupán a munkahelyi kötelezettségének tett eleget, amikor korlátozta a tanulók „személyi szabadságát”, azaz nem engedte ki az utcára a diákokat.

Másfelől, a törvények értelmében a kiskorúak iskoláztatásáról a szülők joga és kötelessége gondoskodni, vagyis végső soron ők határoznak arról, hogy mely oktatási intézménybe íratják csemetéiket. Amikor a szülők egy adott iskola mellett döntenek, egyben vállalják, hogy gyermekeikkel együtt betartják annak szabályzatát és megfelelnek az ottani követelményeknek mindaddig, amíg azok nem ellentétesek az ország alkotmányával és jogszabályaival. Ezzel automatikusan felhatalmazzák az iskolát arra, hogy szükség esetén a kapu bezárásával korlátozza a gyerekek mozgásszabadságát, avagy bizonyos szabályokhoz kösse az intézményben a ki- és a belépést.

Ily módon az iskola törvényesen jár el, amikor zárja az intézmény kapuját, amennyiben előzetesen tájékoztatta a szülőket és a diákokat erről szabályról, illetve arról, hogy szükség esetén mikor, miként, milyen feltételekkel hagyhatja el a diák mégis az oktatási intézményt.

hk