2017. január 31., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Marcella – latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.” 

Ralph Waldo Emerson

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9399b3-a05b”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Rácz Pál (Munkács, 1888. január 31. – Budapest, 1952.) Tanító, író, újságíró, tanfelügyelő. Szatmáron végezte a tanítóképzőt. 1907-től Beregszászban, Felsőbányán, Nagybégányban és Ungváron tanított. Irodalmi pályafutását lírai alkotásokkal kezdte 1906-ban. 1915-1919 között munkatársa volt a budapesti Élet című szépirodalmi folyóiratnak. Ungváron tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. 1918-1919-ben a Határszéli Újságot szerkesztette. 1919-ben a csehszlovák hatóságok elbocsátották állásából. 1920-ban alapította s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot. 1938-44 között Ungvár város és Ung megye  tanfelügyelője volt. 1921– 38 között a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztőjeként tevékenykedett. Munkatársa volt a Magyar Írásnak, 1940-41 között a Határszéli Hírlapnak, 1938 novemberéig a Kárpáti Magyar Gazdának. Tagja volt az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak. 1945 után Magyarországra költözött. 1945-47-ben a miskolci, 1948-ban a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott. A termékeny és népszerű írót a kisebbségi magyar sajtóban a „szlovenszkói Gorkijként” emlegették. Novellistaként elsősorban az élet számkivetettjei foglalkoztatták. Ábrázolásmódja naturalizmusba hajló. Kedvelte a furcsa, esett figurákat. Regényei a két világháború közti magyar irodalom számottevő alkotásai közé tartoztak. Kapcsolatban állt a kárpátaljai irodalmi élet több személyiségével. Barátja volt Mécs László, 1923-ban ő rendezte sajtó alá Mécs Hajnali harangszó című kötetét. 1926-ban ő kísérte el Móricz Zsigmondot ungvári, munkácsi és beregszászi előadókörútjára. Tanfelügyelőként a kárpátaljai magyar iskolák szervezési kérdéseivel foglalkozott.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Jávor Pál színész (1902) vidéken kezdte pályafutását, de hamarosan a fővárosi színházak hősi szerepiben aratott sikereket. A háború után Amerikába távozott, de csalódott, alig foglalkoztatták, s 1957-ben hazatért. Többnyire elegáns dzsentrifigurákat alakított.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-799b3-a05b”][vc_column_text]MINDIG LÉGY ALÁZATOS!

„Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (2Sámuel 7:18)

Az angol parlament egy tagja elvitte kislányát a Westminster apátságba. Ahogy ott álltak, és a kislány a hatalmas oszlopokat nézte, az édesapja megkérdezte tőle: „Mire gondolsz, édesem?” A kicsi gyermeki őszinteséggel így felelt: „Arra gondoltam, apa, hogy otthon milyen nagynak nézel ki, itt pedig milyen kicsinek.” Isten jelenlétének alázatra késztető hatása van. Az Ószövetségben Dávid király, amikor a szentélybe ment, és az Úr előtt ült, ezt mondta: „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” A Biblia tele van olyan emberek példájával, akik megalázták magukat Isten előtt. Máté az evangéliumában saját nevét mindössze kétszer említi, és mind a kétszer hozzáteszi azt is, hogy adószedő. János egyáltalán nem is nevezi meg magát evangéliumában. Ahol az ő evangéliumában előfordul a János név, ott mindig bemerítő Jánosra utal. Önmagáról csupán így ír: „a másik tanítvány”, vagy: „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” A Biblia két fontos könyvét írta Lukács, de saját nevét egyszer sem említi bennük. Pál, a Biblia legtermékenyebb szerzője, magáról azt mondja: „esztelen” (ld. 2Kornthus 12:11). Magát így jellemzi: „a legkisebb vagyok az apostolok között” (1Korinthus 15:9), később így fogalmaz: „minden szent között a legkisebb” (Efezus 3:8). Ahogy Pál egyre idősebb lett, egója úgy lett egyre kisebbé, és az egyik legkésőbben írt levelében úgy beszél magáról, mint aki „a bűnösök közül az első” (ld. Timóteus 1:15). Dávid király nem írt egyetlen zsoltárt sem, ami Góliát feletti győzelmét ünnepelné, de írt bűnbánati zsoltárt, melyben Betsabéval elkövetet bűnét vallja (51. zsoltár). A mi üzenet tehát ez: mindig légy alázatos!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-299b3-a05b” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Bosco Szent János áldozópap

1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]