Csernobil: egy atomkatasztrófa története

Harmincegy esztendeje, 1986. április 26-án következett be Csernobilban a világ (hivatalosan) legsúlyosabbnak tartott atomerőmű-szerencsétlensége. Aznap hajnali 1 óra 23 perckor a Kijevtől 130 kilométerre lévő, csernobili erőműben két robbanás rázta meg és vetette szét a négyes blokk reaktorát. A detonáció felszakította a létesítmény tetejét és falait. Tíz napig égett a tűz a reaktorban.

Egy ostoba kísérlet vezetett a katasztrófához

A katasztrófát részben a reaktor tervezési hibája, részben egy nem engedélyezett kísérlet okozta, amelynek során a reaktor teljesítményét az előírásokat figyelmen kívül hagyva 20-30 százalékra nyomták le. A hűtővíz hőmérséklete emelkedett, a szabályozórudak pedig emiatt automatikusan megindultak lefelé. Ám ezeknek alsó része grafitból készült – ami viszont nem nyeli el a neutronokat.

A reaktor teljesítménye így váratlanul megugrott, a túlhevülés miatt a szabályozó rudak megakadtak. A hűtővíz elforrt, a gőznyomás robbanást idézett elő, majd kémiai robbanás történt, és hasadási termék került a levegőbe – írja a részletekről a múlt-kor.hu.

Két napig vártak a nyilvánosságra hozatallal

A szovjet vezetés azonnal értesült a balesetről, de a hírt csak 28-án hozták nyilvánosságra, amikor már Svédország kért felvilágosítást a radioaktivitás emelkedésének okairól.

A balesetet – a vizsgálat szerint – elsődlegesen emberi mulasztás okozta, az erőmű vezetőit 1987-ben tíz év börtönre ítélték. A nyilvánvaló tervezési hibákat államtitokká nyilvánították.

Az ENSZ adatai szerint a balesetnek 47 halálos áldozata volt közvetlenül. Mintegy 600 ezer embert ért erős sugárzás, amelynek következtében négyezren halhattak meg rákbetegségekben. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a baleset 20-nál több európai országot érintett. Hazánkat két hullámban érte enyhe-közepesnek minősített radioaktív szennyezés.

A kimenekítő személyzet többsége már meghalt

A katasztrófa 30. évfordulóján a térség egykori katonai parancsnoka azt írta sajtónyilatkozatában, hogy az elsőként bevetett kimenekítő személyzet 50-70 százaléka már nem él.

Nyikojaj Antoskin vezérezredes úgy nyilatkozott az évfordulón: az ukrán miniszterelnök már április 26-án reggel utasítást adott megfelelő mennyiségű autóbusz és személyautó összegyűjtésére, hogy a környéken élőket evakuálják. A járművek 27-én két és fél óra alatt 44 600 embert vittek el Pripjatyból.

A következmények felszámolását célzó műveletekben 80 repülőgép és helikopter vett részt, amelyek először homokot dobtak a sérült reaktorra, végül ólommal fedték be azt.

Hősies volt a kimenekítés

Kiakadtak a sugárzásmérők, miután 3500 röntgen körüli volt a sugárdózis; eközben a repülősök sugárvédelem gyanánt jódtablettákat kaptak, az üléseik alá pedig ólomlemezeket tettek.

Az emberek saját elhatározásból az engedélyezett napi öt bevetés helyett napi harmincat is repültek, és miközben a szabályzat szerint 10 nap alatt legfeljebb 100 röntgen sugárzást kaphattak volna, ennek sokszorosa érte őket.

Az oroszok adatai szerint a felszámolásban 600 ezer ember vett részt, az ENSZ ezt 900 ezerre becsüli.

Eközben a tavaszi munkáról cikkezett a magyar sajtó

A nemzetikönyvtár.blog.hu „lapszemléjében” a 30. évfordulón arról írt, hogy a magyarországi lapok legkésőbb 28-án , hétfőn hírt adhattak volna a katasztrófáról, ám ez nem történt meg.

A Népszabadság, a Népszava és a Magyar Nemzet címlapját olyan címek töltötték meg, mint hogy „Felgyorsult a tavaszi munka”, „Kommunista műszakok országszerte”, „Washington titkos akciókkal fenyegeti Líbiát”, vagy hogy „Május elsejére halasztották az Arab Liga csúcsértekezletét”.

Nyilvánvalóan május 1-jére és az azt követő hosszú hétvégére készült az ország, Kádár János pedig az ünnepi beszédén dolgozott.

Eközben legkevesebb két sugárdózist kapott Magyarország, enyhébb-közepes erősségűt.

A Magyar Rádió volt az első

Április 28-án a Magyar Rádió bemondója a BBC adása és az MTI rövidhíre alapján bejelentette a katasztrófát a 21 órai hírekben.

Április 29-én a Népszabadság 2. oldalának közepére egy rövid MTI-hír került be a katasztrófáról, a Magyar Nemzet pedig a 8. oldalon kisebb terjedelmet szánt a témának, mint annak, hogy tehergépkocsi-átadási ünnepséget tartottak Nádudvaron.

Nincs baj – írták a lapok

Április 30-án a Magyar Nemzet a 6., a Népszabadság a 4. oldalon jelentetett meg cikkeket a katasztrófáról: „Hazánk légrétegeiben nincs változás…”, „A szerencsétlenség következtében két ember meghalt…”, illetve hogy „a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek a skandináv országok felett, keddre azonban már lényegesen csökkent a koncentráció”.

Negyedikén a Népszava volt az első szerkesztőség, amely a címlapon mert beszámolni az eseményekről: „Magas rangú vezetők szemleutat tettek a csernobili atomerőmű térségében” cím alatt.

Néhány nappal később a Népszabadság kiemelte a nyugati lapokban folyó hisztériakeltési hadjáratot, miközben – írják – „a sugárzás szintje a távolabbi körzetekben semmi esetre sem veszélyes”.

2016 novemberében fejeződött be a csernobili atomerőmű új acélszarkofágjának építése, ezzel egy 36 ezer tonnás acélszerkezet került a sérült atomreaktorra. A 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas szerkezet a világ legnagyobb mozgatható kupolája. Várhatóan száz éven át ad majd védelmet a radioaktív sugárzás ellen.