Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: virágkötő és dísznövénytermesztő
A tudomány szerint a virágok közel 130 millió évvel ezelőtt, azaz jóval az ember előtt jelentek meg a Földön, s jelen korunkra közel 270 000 fajuk alakult ki. A virágoknak mindig fontos szerep jutott az emberiség történelmében és kultúrájában. Gondoljunk csak az ókori egyiptomiak sírtábláira felvésett, az újjászületést szimbolizáló lótuszvirágra vagy a francia uralkodóházak, az Anjou- és a Bourbon-dinasztiák jelképére, a liliomra.
A virág szimbóluma megjelenhet egyházi ünnepeinkben (virágvasárnap) és világi eseményeken (esküvői csokor, koszorú), ám egy-egy háború (lásd az angol rózsák háborúját) vagy forradalom (1918-as magyar őszirózsás forradalom) jelképe is lehet.
Magyar kultúránk, a képzőművészetünk, a népköltészetünk, népdalaink sora sem fukarkodik a virág használatával.
S hogy egy hazai példát is hozzak: Kárpátalja egyik legszebb vidéke tavasszal a Huszt melletti Nárciszok völgye, ahol április végén, május elején több hektáron nyit a vékonylevelű (csillagos) nárcisz.
A virágok iránti rajongást fejezi ki az is, hogy a Munkácsi járásban található beregszentmiklósi várkastélyban már kétszer is rendeztek virágfesztivált, amelyen több tízezer rózsával és egyéb virágfajtával díszítették fel az egykori erődöt.
Egy szó, mint száz: szeretjük a virágokat. Előszeretettel ültetjük azokat kertünkbe, vagy tartjuk cserépben otthonunkban.
Ám a virágok gondozása gyakran türelmet és szakértelmet igényel. Nálam például rendre tönkremennek – kiszáradnak, elrohadnak, felnyurgulnak – a cserepes virágok. Nem így van ez a virágkötészettel és dísznövénytermesztéssel foglalkozó Gajdos Évánál, akinek tiszabökényi házában szebbnél szebb dísznövényeket, kertjében pedig a szivárvány minden színében pompázó virágokat és cserjéket láttam.
Ismerkedjünk meg egy újabb mesterséggel s annak kiváló gyakorlójával!
– Honnan ered nálad a virágok szeretete?
– Édesanyámnak mindig is sok virága volt, amelyeket gondosan ápolt. Nyáron például gyönyörűek voltak a muskátlik az udvaron.
– Faluról származol, kertes házban nőttél fel…
– Igen. Az Ungvári járásban, Palágykomorócon születtem. Ott jártam általános iskolába, majd két éven át Kisvárdán folytattam a középiskolai tanulmányaimat. Mivel nagyon hiányzott a családom, hazajöttem, és a szomszédos faluban, a sislóci középiskolában szereztem érettségi bizonyítványt.
– Milyen terveid voltak a továbbtanulást illetően?
– A középiskola befejezésekor már udvarolt nekem a későbbi férjem, Attila, aki akkor görögkatolikus teológushallgató volt. Már terveztük a házasságkötést és a papcsaládos élet megkezdését. Éppen ezért mindenképpen kárpátaljai felsőoktatási intézményben gondolkodtam. A választásom a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára esett. Kertészmérnök szakra jelentkeztem és nyertem felvételt. A négyéves képzést öt év alatt fejeztem be, mert a kislányunk születésekor halasztottam egy évet.
– Hol laktatok akkoriban?
– Attilát a szentelést követően Tiszaújlakra nevezte ki a püspök úr. Ott laktunk 2002 és 2011 között.
– Hogy érezted magad a főiskolán?
– Nagyon megszerettem a szakomat és az azon oktatott tantárgyakat. Főként a gyógynövénytermesztés nyerte el a tetszésemet. Pólin Irén tanította ezt a tanegységet. Ő az a tanár, akit a mai napig példaképemnek tekintek.
Később részt vehettünk virágkötészeti gyakorlaton is Magyarországon. Kecskemétre, Soroksárra és Budapestre vittek el bennünket, hogy ellessük ennek a szakmának az alapjait. Számos olyan fogással, eszközzel és módszerrel ismerkedtünk meg ott, amelyet Kárpátalján még nem használtak. Időközben a dísznövénytermesztés is közel került hozzám, pedig nem volt könnyű ez a tantárgy a rengeteg latin kifejezés miatt. Végül a gyógynövényekből írtam meg a diplomamunkámat.
– Mi történt a diploma megszerzése után?
– Az első munkahelyem a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum volt. Az iskola virágkötő szakot indított a diákjai számára, s felkértek, hogy tartsak elméleti és gyakorlati órákat. Heti másfél órát foglalkoztam a tanulókkal, valamint minden második héten gyakorlati órát tartottam. Emellett arra is igyekeztem megtanítani a gyerekeket, hogy hogyan lehet feldíszíteni a lakást egy-egy ünnepi alkalomra, például karácsonyra vagy húsvétra.
Fiúk és lányok is jöttek hozzám. A képzést elvégzők oklevélben részesültek. Tudok olyan tanítványomról, aki később virágboltban helyezkedett el.
– A líceum mellett a beregszászi főiskolán is vannak óráid.
– Felkértek, hogy tartsak gyakorlati foglalkozást a kertészmérnök szakosoknak dísznövénytermesztésből és virágkötészetből. Erre a saját virágboltomat és fóliaházamat használom. Kísérleteket és diplomamunka-feladatokat is végeznek a tanítványaim. Most főleg kála és krizantém van a növényházban.
– A tanítás mellett egy rövid időre te magad is visszaültél az iskolapadba.
– Ahhoz, hogy taníthassak a főiskolán, magasabb szintű diplomára volt szükség. Az Ungvári Nemzeti Egyetem agrár szakán szereztem meg ehhez a képesítést. Ezt követően már oktathattam a virágkötészetet. Szeptembertől egy új tantárgyat is átveszek, a növényházi dísznövénytermesztést fogom tanítani a hallgatóknak.
– Ha már a tanításnál járunk – úgy tudom, hogy az anyaországban is vállaltál oktatást.
– Igen. Tiszabecsen vezettem OKJ-s tanfolyamot öt és fél hónapon át. Minden nap reggel nyolctól délután egy óráig tanítottam a helyi közmunkásokat. Tizenhatan jártak hozzám.
– Mióta van virágüzleted?
– 2011-ben nyitottam meg a KIKE virágboltot Tiszaújlakon egy bérelt helyiségben. Ahhoz, hogy jól tudjam vezetni az üzletet, szükségem volt egy kis szakmai előkészületre. Éppen ezért egy beregszászi virágboltba jártam be gyakorlatra, valamint könyvekből és online is bővítettem az ismereteimet.
– Hogy ment a bolt?
– Eleinte sikeresen működött. Vágott és cserepes virágot is árultunk. Igyekeztem mindenféle igényt kielégíteni. Nemcsak a helyiek jöttek be a boltba, hanem magyarországi vásárlók is felkeresték az üzletet. A virágárusításban vannak kiemelkedő időszakok. Ilyen a ballagás, a tanévkezdés, a Valentin-nap, a nők napja. Emellett esküvői csokrok, kegyeleti díszek készítésével, terem- és autódíszítéssel is foglalkoztam. Idővel már nem bírtam egyedül a munkát, ezért alkalmazottat kellett felvennem.
– Honnan szerezted be az árut?
– Különleges megrendelés esetén Magyarországról rendeltem meg a virágot, egyébként főleg Munkácson vásároltam. Az utóbbi két évben már házhoz hozták a virágot.
– 2015-ben bezártad a tiszaújlaki boltot. Miért döntöttél így?
– Egy évvel korábban, 2014-ben nyílt még egy virágbolt a település központjában, s ez megnehezítette a helyzetemet. Sokba került a bérleti és a munkadíj, valamint az adó. Ezért döntöttem úgy, hogy a tiszabökényi családi ház pincéjében rendezem be az új üzletet. Ott könnyebb lett a működtetés: a család is besegített, illetve bérleti díjat sem kellett fizetnem.
– Nemrég mégis bezártál…
– Ennek számos oka volt. Egyrészt nagyon megcsappant a virágok iránti kereslet. A legtöbb vásárlóm a fiatal korosztályából került ki, s éppen ők mentek el külföldre. Másrészt a tanítás és a család mellett nem jutott időm a boltra.
– Most, hogy már nincs az üzlet, milyen terveid vannak?
– Továbbra is szeretnék tanítással foglalkozni. Ezenkívül nemrég lehetőséget kaptam arra, hogy egy nyíregyházi virág-nagykereskedésben dolgozzam. Mivel a lányunk is Nyíregyházán tanul, megfontolom a lehetőséget.
– Bárhogy is döntesz, sok erőt és kitartást kívánok a további munkádhoz!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma