A diófajtákról

Bizonyára sokakban felmerült már a kérdés: mi az oka annak, hogy egyre több gazdálkodó gondolkodik el a diótermesztésen. Az ok egyszerű: dióból olcsóbban, többet és jobbat tudunk termeszteni, mint európai versenytársaink, egyszerűen azért, mert jobbak hozzá a genetikai alapok (fajtáink). Ez az a gyümölcsfajta, mely hosszú távú és jelentős befektetést igényel, de árban és piaci lehetőségekben jóval nagyobb lehetőségeket kínál.
Dióból ugyanis bármennyit felvesz a piac.

Termesztésre kiválóan alkalmas diófajták

A legnagyobb előnyünk abból származik, hogy éghajlatunkon, továbbá a nemesítésnek köszönhetően kialakultak a jellegzetes fajtáink, mint például a Milotai 10, Milotai bőtermő, Milotai kései, Milotai intenzív, Alsószentiváni 117, Tiszacsécsei 83, Bonifác stb., melyek a legalkalmasabbak a termesztésre a kárpátaljai adottságok mellett.

E fajtáknak jó alkalmazkodó- és kiváló tűrőképességük mellett van egy rendkívüli tulajdonságuk: a magyar diófajták nagy előnye a genetikailag rögzített gyümölcsméret! Hogyan győződhetünk meg erről? Jusson eszünkbe, hogy a dióbél megfelelő nagyságát és minőségét többnyire a falusi hagyományos termesztésben is el lehet érni, még ha a termés mennyisége esetleg el is marad néhány más fajtáétól. Gondoljunk csak arra, hogy egy 10–20 éves háztáji diófa minimális gondozás mellett is bő termést adhat, ami annak köszönhető, hogy az itteni fajták jól megőrzik genetikai adottságaikat, ha magról szaporítjuk őket (termés csak 6–10 év múlva várható). Tartsuk azért szem előtt, hogy az oltott facsemeték jóval hamarabb és biztosabban termőre fordulnak a 4. vagy 5. évükben.

Magyar diófajták

Milotai 10. Szeptember végén érik, jelenleg a legjobb áruértékkel bíró héjas és béldió. Termése nagy, gömb alakú, világos színű, finoman erezett. Könnyen törhető, tisztítható, béltartalma 47–52%. Növekedési erélye közepes, koronája kissé szétterülő, félgömb alakú. Termőképessége és termésbiztonsága jó. Idegen beporzást igénylő, éppen ezért kiszorulóban van.

Alsószentiváni 117. Szeptember közepén, végén érő, héjas és béldióként egyaránt értékesíthető fajta. Termése nagy, könnyen tisztítható, 48–51% béltartalommal. Erős növekedésű, koronája kezdetben kissé feltörekvő, majd szétterülő. Későn fakadó fajta, így a fagykár veszélye minimális. Korán termőre fordul, bőtermő és jó termésbiztonságú. Jól alkalmazkodik különböző termőhelyi viszonyokhoz! Idegen beporzást igényel!

Tiszacsécsei 83. Szeptember végén–október elején érik. Közepes vagy nagy termésű. Könnyen törhető és tisztítható, középerős növekedési erélyű, hengeres alakú koronát nevel. Késői fakadású. Korán termőre forduló, nagyon bőtermő, jó termésbiztonságú fajta. Idegen megporzást kismértékben igényel.

Intenzív termesztésbe vonható magyar diófajták

Milotai bőtermő. Középkései fakadási ideje kielégítő termésbiztonságot ad a nem kifejezetten fagyveszélyes termőhelyeken. Nagyfokú termékenysége, jó gyümölcsminősége fokozottabb termőhely-igényességgel párosul. Közel 60%-os oldalrügyön termő képessége következtében egyike a legkorábban termőre forduló, potenciálisan a legbővebben termő új fajtáknak. Érése október első dekádjára esik. Gyümölcse nagy, tetszetős, világos színű. Hátránya érzékenysége a dióbakteriózisra, így a kiemelkedő teljesítőképessége csak hatékony növényvédelemmel érhető el.

Milotai kései. Oldalrügyön termő, tetszetős gyümölcsöket nevelő fajta. Nagyon kései fakadása miatt a kései fagyok nem veszélyeztetik. Nagyon bőtermő, korán termőre fordul. Későn, október közepén érik. Gyümölcsének átmérője kb. 38 mm, sima felületű, tetszetős héjú. Áruértéke héjasan elmarad a Milotai 10 anyafajtáétól, a tisztított bél minősége viszont felülmúlja azét. Átlagosan 60%-ban terem az oldalrügyeken. Vesszői korán beérnek.

Bonifác. Az Alsószentiváni 117 fajtából szelektált, télálló, nagy termésbiztonságú fajta. Későn virágzik, többet terem, mint „szülője”. Érési ideje október első dekádja. 50%-ban oldalrügyön is terem, könnyen törhető, tisztítható.

Molnár Ádám