Kárpátalja anno: „A mienk már: Kassa, Munkács, Ungvár!”
Radványi Sándor Március című versével idézzük fel az 1940. évi tavaszt. Ekkor jelent meg Radványi verse a Görög Katolikus Szemle 3. számában.
Eresz alá hazatér a fecske…
Döngicsél a méh és a legyecske.
Ibolya havazza be a völgyet…
…Vadgalamb keresi fel a tölgyet.
Tavasz dalol a fűben, a fában,
Vadvirágban és a napsugárban…
A szívem is tavaszi húrt penget
S mámorosan, himnuszt énekelget…
Szent szabadság, hol késik az éved?
Visszasírunk Magas Tátra Téged!
Erdély felől könnyet sir a szellő,
Bácska felett komor még a felhő.
Mámoros a tavaszi föld, – erre…
A vérünk azt lükteti: fegyverre!
A szívünk is csak ezt szaporázza,
…Az akácfa ezt ringatja, rázza…
Légy üdvözölt, tavaszi napsugár
Hazatérő, sok sok vándor madár!
A mienk már: Kassa, Munkács, Ungvár!
De odaát: – Eperjes az még vár.
Hó csillan a Kárpát hegyoldalon,
Azt csillogja nem lesz itt nyugalom,
Amíg e föld csörgeti a láncot,
Mig megölnek minden magyar álmot.
Óh március, adj erőt és hitet,
Rendületlen energiát… szivet…
Ez a föld a miénk: ezer éve.
. . Előre hát, ősök nemzedéke!
Hivatása van itt a magyarnak;
Márciusi vágyak felfakadnak…
Mit ezer év csodája ránk hagyott:
Visszavesszük újuló magyarok!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma