Kárpátalja anno: Repenye

Az Ökörmezői járásban, Ökörmezőtől alig hét kilométerre – ott, ahol a Fehér-ág patak a Nagyágba torkollik – épült fel egykor Repenye (ukránul Repinne), más néven Ripinye települése.

A legenda így írja le a falu keletkezését: „Van annak már háromszáz éve is. Valahol Huszt alatt egy szegény ember elszökött az uraságától, rongyosan, mezítláb, semmije sem volt. Olyan messzire akart szökni, hogy a gazda szolgái ne találjanak rá. Akkoriban még nem voltak itt utak, hát a folyó mentén vándorolt. Az éjszaka egy réten érte, amikor már elhagyta Vízköz falut is. Nyugovóra tért hát azon a réten egy fűzfa alatt. Éjjel feltámadt a szél – a fűz pedig repegett, ropogott. »Rep, rep, rep.« Egész éjjel ezt hallgatta szegény, s nem tudott aludni. Amikor aztán reggel fölkelt, alaposan körülnézett. Megtetszett neki az a hely: megfelelő lesz egy kalyiba számára is. Az egyetlen akadály, hogy a fűzfa recseg-ropog. De hát ezen könnyen lehet segítni! Hamarjában ki is vágta a fűzfát.

– Na, most repegjél nekem! – mondta.

Felállította a kunyhót, s gazdálkodni kezdett. De az első éjszakát és a fűzfa recsegését, repegését nem feledte. Ezért aztán elnevezte azt a helyet Repenyének. Ezt a nevet kapta a későbbi falu is.” (Kárpátalja.ma)

Hogy tényleg így jött-e létre a falu, az talán már sohasem derül ki.

Mindenestre a régi okmányok szerint a 15. században a lipcsei (település a Huszti járásban, ukránul Lipcsa – a szerk.) földesurak, a Bilkei, Lipcsei, Bilkei Gorzó és Urmezei családok telepítettek kenézeket arra a helyre, ahol aztán kialakult Repenye.

Első írásos említése 1457-ből való, amikor is a Bilkeiek és az Urmezeiek pereskedtek érte.

A község görögkatolikus lakói több templomot is emeltek az évszázadok során. A visszaemlékezések szerint az első Isten háza a folyó partján állt, a második a falu közepén.

A ma látható templomot 1780-ban (más források szerint 1800-ban építették meg fenyőfából, s Szent Demeter tiszteletére szentelték fel. A hosszúhajós elrendezésű épület hármas, csökkenő magasságú, tömegtagolódású. A hajót a megkettőzött tornác a torony vonaláig övezi. A hajó bejárati része felett a tetőzet folytatásaként emelkedik ki a magas, négyzet alakú, galériás torony, mely sokszögű gúlasisakkal fedett.

Az egyházközség anyakönyvét 1818-tól vezették.

1851-ben Fényes Elek Magyarország geográfiai szótára című művében így ír a településről: „Orosz falu, Máramaros vmegyében, 441 gör. kath., 50 zsidó lak., anyatemplommal. Ezen határban van Gyilok nevü telep, egy szép dombon, 290 görög katholikus, 10 zsidóval, nem különben Szucha, 225 görög katholikus, 19 zsidóval, leánytemplommal. Erdejök kevés. F. u. a kamara, gr. Teleki, Pogány, Vasady, Csabay, Korda. s m. t. Ut. p. Huszt.”

A Pallas nagy lexikona 1891-ben újabb adatokkal szolgál: „Ripinye (Ripinnoje), kisközség Máramaros vármegye ökörmezői j.-ban, (1891) 1107 rutén és német lakossal.”

1910-ben 1626-an lakták a községet. A többség ruszinnak vallotta magát, ám jelentős német kisebbség is élt a településen.

1940-ben a falu lakosaiból 1750-en a görögkatolikus, 281-en a zsidó, 37-en az ortodox, hatan a római katolikus s ketten a református vallást gyakorolták.

A szovjet csapatok 1944. október 15-én érték el Repenyét. A Szovjetunió idején át akarták keresztelni a községet Virágosra, ugyanis a házak előtt szép virágoskertek voltak. Végül a falu lakói nem járultak hozzá a névváltozáshoz.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma