Kárpátalja anno: népdal a beregszászi vásárról

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Kisszekeresről származik az a népdal, amelyben szerepel a beregszászi vásár.

„Ha kihajtom virág ökröm a rétre,

Leverem a gyöngyharmatot előtte.

Nem hallom a virág ökröm harangját,

A szeretőm mással éli világát.

 

Mással éli de másnak ül az ölébe,

Más kacsint a világoskék szemébe.

Mással éli, másnak kacag a szája,

Tagadja, hogy nem vagyok a babája.

 

Kilenc ökröt hajtottam a beregszászi vásárra,

Tizediket, tizediket a babám udvarára.

Kilenc tinó ára van a lajbi zsebembe,

Sej még az éjjel kimulatom magam belőle.”

 

Ejtsünk néhány szót az ököreladásról is. Az ökröket többnyire ősszel, a munkák befejezése után vitték ki a vásárra. Az első világháború előtt térségünkben híres vásárokat tartottak Beregszászban, Nagyberegen, Munkácson, Tiszaújlakon, Nagyszőlősön és Feketepatakon.

A gazdák igyekeztek rendbe tenni az ökröket az eladás előtt: lemosták, beolajozták az állat szarvát, levakarták az ökör hátulsó combjára tapadt száraz trágyaréteget.

Az adás-vételt mindenkor maga a gazda végezte, aki először végigjárta a vásárt, tájékozódott az árakról, a keresletről és a kínálatról.

A kért és ígért ár között többnyire nagy különbség volt, ilyenkor kezdődött el az alkudozás, mely addig tartott, míg a két gazda meg nem egyezett. Egy pár felnőtt ökör értéke általában egy fél házastelek, vagy egy holdnyi föld ára volt.

Az egyezség tenyérbe csapással és az ár leszámolásával fejeződött be. A vételár felvétele után az eladó átadta az ökröt vezető kötelet, az új tulajdonos nevére szóló marhalevelet, majd megmondta az állat nevét.

Végezetül a gazdák áldomást ittak a szerencsés üzletre.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma