Vasárnapi üzenet: Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Ézs. 45,22

A népességmozgással foglalkozó statisztikusok szerint, ha egy másoktól megkülönböztető önazonossággal rendelkező közösség öt egymást követő évben kétszer (vagy annál) több embert veszít (halálozás, kivándorlás), mint amennyi abba belép (születés, bevándorlás), képtelen lesz a reprodukcióra és egyre gyorsuló folyamatban felmorzsolódik (általában asszimiláció által). Ez az ún. „point of no return”.

A magyar nemzettest minden része a több mint hatvan (vagy ötszáz) éve a legkülönbözőbb módon gyengített nemzeti indentitásunk és felelősségünk miatt mára ezen a ponton áll (és ez nem tetszelgős „hungaro gyászpatetizmus”, hanem statisztikai hidegség). Hogy ennek a „point of no return”-nek az elérése (ill. vészes megközelítése) az utolsó néhány évtizedben sokkal gyorsabb volt, mint az azelőtti szintén ellenséges fél évezredben bármikor, nagy részben a hódítási mód megváltozásának köszönhető. Két fajta módon lehet hódítani.

1. A klasszikus hódítás közvetlen statisztikai adat a fizikai pusztításokról (fizikai vagyon és emberélet pusztulása számokban kifejezve). De ezt a hódítást egy erős hittel és küldetéstudattal azonosuló önazonossággal rendelkező közösség átvészeli, és képes újból megerősödve felemelkedni (lásd a történelmünkből a tatár, török, német hódítást; vagy egy legutóbbi jelenséget, amikor a második világháború után, a 40 000 áldozatot követelő kárpátaljai magyar férfilakosság összességét érintő deportálásokra az ötvenes években még demográfiai robbanás volt a magyar válasz).

2. A modern hódítás, már nem a közvetlen fizikai létet, hanem a meghódítandó közösség hitét és így identitását (ennek következtében erejét és reményét) pusztítja el. S ez a hit nélküli közösség már engedelmesen (vagy egyenesen önként) kiszolgáltatja fizikai javait (anyagi és humán erőforrásait) a leggyakrabban arctalan hódítónak. Ezt a fajta hódítást nagyon nehéz, s legfeljebb csak sok évtizedes összehasonlításban lehetséges statisztikailag mérni.

A riasztó magyar statisztikai tendenciák megcáfolására csak egy minden érintettet (magyar nemzettestet és egyént) bevonó és összefogó komplex „életakarat”-tal lehet válaszolni. Ennek az összefogó „életakarat”-nak megnyilvánulási folyamatai a felelős hivatalos elit szabályozásától az egyéni meggyőződés felé irányulnak. E felülről indulandó nemzeti „életakarat”- folyamatnak első és látványos lépése a magyar állampolgárság kiterjesztése minden magyar felé. De nem sokat ér ez a hivatali megnyilvánulás, ha nem fog folytatódni a tendencia az egyéni döntések irányába. Egy minden érintett személyt összefogó nemzeti „élniakarás” népesség- és nemességstratégiával kell válaszolni a „point of no return” rémének megjelenésére. A népesség- és nemességstratégia kiindulópontja: az Isteni küldetés. Térjünk az Úrhoz, mert Neki kellünk. Ő visszafogad. Találjuk meg és töltsük be a Tőle kapott küldetésünket. Különben utolsó generációja leszünk az alkotó kárpátaljai magyarságnak.

Radvánszky Ferenc 
mezőkaszonyi és bótrágyi lelkipásztor

Kárpátalja