Múltfogyatkozás: Hidegfüst

 A szénporos levegőben

lezárt vagonok álltak,

indult a mozdony, lassan

vitt magával téged.

Csak három nap – mondtad

és a világot nyakadba vetted,

hogy újjáépítsd régi rendjét.

Ennyi időre csomagoltam neked

némi bort, meg száraz kenyeret.

Szalonnát is tettem volna,

de a füstön nem volt más, csak

a háború testéből metszett éhség.

 

Mentem volna utánad,

de anyám nem engedett.

Apád úgyis ott van,

vigyáznak egymásra.

Mormolta, miközben

tüzet rakott a konyhában.

Tudta, hogy ennyi idő

után már nem jöttök haza,

mégis engem nyugtatott.

 

Elmúlt karácsony, a lábasban

idén nem főtt káposzta.

Nem volt kinek és miből sem nagyon,

édesanyám málét főzött,

csak úgy, magában, a jószágnak

volt bekészítve, de az is jólesett.

 

Krisztus születését megböjtöltük,

mégsem néz felénk.

Minden este imádkozom,

hallja anyám, öcsém, csak ő nem.

Ha kicsit figyelne ránk,

tudná, mennyire hiányoztok.

 

Holnap a szomszédék

utánatok mennek.

Nem akarnak, őket is viszik,

novembertől nem járt itt a mozdony.

Biztosan a hó miatt.

A hegyeken túl még nagyobb lehet,

ezért nem halad a munka.

 

Ma disznót vágtunk,

soványka volt, de felvittem

füstre az egyik combját,

s gondoltam, magamat

mellé akasztom, de mindkettőnket

nem bírt el a gerenda.

 

Shrek Tímea