A pányváról eloldva
1Kor 15,50-57.
50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.” (2Pt 1,14)
Az édesanyám, miután több hétig tartó küzdelmet folytatott az életben maradásért, nemrégiben meghalt a helyi kórház intenzív osztályán. Mialatt én imádkoztam, és a Bibliát olvastam neki, úgy tűnt, mintha egy erős ütést szenvedett volna el, ami úgy megrázta a testét, ahogy egy heves vihar rázhat egy sátrat. Néhány perccel később teste már békében pihent. Olyan volt, mint amikor valaki eltávolítja a sátor fő tartó rúdját, és engedi lassan hullámozni le a földre.
Néhány perccel később az orvosok eltávolították a csöveket, amik édesanyámat a földi léthez kötötték. Élete itt, ezen a földön véget ért. Lelke azonban megszabadult a fájdalom és a szenvedés markából.
Ráeszméltem, hogy testünk csak egy „sátor”, ami elszakad a földtől, és úgy lesz félretéve, ahogyan este a nap közben viselt ruhánkat is félretesszük. Ahogy édesanyámnak, nekünk is, akik ismerjük Krisztust, van reményünk az örökéletre, ahol ennek a világnak a viharai többé nem tudják tönkre tenni, vagy megrázni földi sátrunkat. Ez egy leírhatatlan ajándék.
Imádság: Édesatyánk, hálát adunk neked az örökélet ígéretéért, ahol szerető jelenlétedben lehetünk. Ámen.
A halál az az átjáró, amin keresztül az örökéletbe és a békébe léphetünk.
John Warrener (Georgia, USA)
Forrás. parokia.hu