Az ukrán alkotmánybíróság szerint nem szabályellenes az oktatási törvény

2019. július 16-án kiadott N10-p/2019. számú határozatában Ukrajna Alkotmánybírósága kimondta, hogy a 2017. szeptember 5-én elfogadott Ukrajna törvénye az oktatásról (Закон України «Про освіту») nem ellentétes az alkotmánnyal, tehát a jogszabály továbbra is hatályban marad.

Az Alkotmánybíróság döntése reakció volt 48 ukrajnai parlamenti képviselő még 2018. október 6-án benyújtott beadványára, melyben a képviselők azon álláspontjukat fejtették ki, hogy az oktatási kerettörvény nem egyeztethető össze Ukrajna Alkotmányának számos cikkelyével. Az alkotmányossági beadvány szerzői szerint a jelentős nemzetközi botrányt kavart oktatási törvény részben vagy egészében nem felel meg az alkotmány 6., 8., 9., 10., 11. 19., 22., 24., 53., 83. és 92. cikkelyének, illetőleg az idézett cikkelyek egyes részeinek és bekezdéseinek, s erre való hivatkozással kérték az alkotmánybíróságtól a jogszabály hatályon kívül helyezését.

Az ellenzéki parlamenti képviselők beadványából bennünket elsősorban azok az érvek érdekelnek, melyek az oktatási törvény 7. cikkelyére, azaz az oktatás nyelvét szabályozó részére vonatkoznak, és melyek – a beadvány készítőinek véleménye szerint – nem egyeztethetők össze az alkotmány 10., 22. és 53. cikkelyével. A kárpátaljai magyar nemzeti közösség szakértői szintén hasonlóan érveltek az oktatási törvény 7. cikkelyének alkotmányellenességét hangsúlyozva.

Ukrajna Alkotmánybíróságának megfellebbezhetetlen és hatályos határozata azonban abból indul ki, hogy Ukrajna egyetlen államnyelve az ukrán, melynek használata az állami és közszférában, illetve a társadalmi életben kötelező, beleértve az oktatást is. A legfőbb bírói testület álláspontja szerint az oktatási törvény és annak 7. cikkelye egyensúlyt teremt az államnyelv védelme és az őshonos népek, valamint a nemzeti kisebbségek nyelveinek támogatása között azáltal, hogy lehetővé teszi az államnyelven való tanulást, az államnyelv tantárgyként való tanulását, s ezzel együtt azt is, hogy az őshonos népek és a nemzeti kisebbségek képviselői tanulhatják anyanyelvüket, továbbá – az oktatás bizonyos szintjein – anyanyelvükön tanulhatnak. Az alkotmánybírák az államnyelv elsajátítását a teljes értékű társadalmi integráció egyik feltételeként határozzák meg.

Az alkotmánybírósági határozat sajátos jogértelmezése szerint az, hogy mindenkinek azonos joga az államnyelven tanulni, az állampolgárok jogegyenlőségét szolgálja. A bírák véleménye szerint az oktatási törvény és annak 7. cikkelye nem jelent jogszűkítést.

Kifejezetten érdekes az alkotmánybíróság által kiadott dokumentumnak az a része, amely megállapítja, hogy az oktatási törvény elfogadása során a Legfelsőbb Tanács képviselői nem sértették meg a vonatkozó alkotmányossági normákat, és ezért procedurális okokból sem állapítható meg az oktatási törvény alkotmányellenessége.

Mindez azért figyelemre méltó, mert az ukrajnai jogrendszerben két olyan eset is ismert, amikor Ukrajna Alkotmánybírósága épp arra hivatkozva semmisített meg (helyezett hatályon kívül) törvényeket, mert a parlament vétett az elfogadás jogrendje ellen. Az egyik, az ukrán alkotmánybíróság által formai okok miatt hatályon kívül helyezett jogszabály a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának ratifikálásáról hozott 1999-es törvényt, a másik pedig a kisebbségi nyelvek beszélői számára széles jogokat biztosító 2012-es nyelvtörvény volt. Az 1999-es jogszabályt 2000-ben, a 2012-es nyelvtörvényt pedig 2018-ban épp arra hivatkozva helyezte hatályon kívül a taláros testület, mert elfogadásuk során sérül a jogrend. Érdekes, hogy mindkét említett törvény, melyeket megsemmisített az alkotmánybíróság, a kisebbségi nyelvek védelmét szolgálta.