Ballagás a Jánosi Mezőgazdasági Líceumban – A legnépesebb raj
Az 1996 óta működő Jánosi Mezőgazdasági Líceumban a minap 78 végzős diák mondott búcsút alma materének, ezzel az intézmény életében a legnépesebb raj bontott szárnyat. A magyar tannyelvű líceum az utóbbi időben egyre népszerűbb a beregszászi járás diákjainak körében. (Emellett járnak ide többen is a Bereg-vidéken túli falvakból.) Mindez annak köszönhető, hogy az iskolában megkülönböztető figyelmet fordítanak a számítógépes oktatásnak (ECDL-képzés). Azonkívül a tanulókat felkészítik a B kategóriájú gépkocsivezetői jogosítvány megszerzésére.
Az iskolaudvaron felsorakozott diákoknak először Pocsai Vince református lelkész szolgált igei útravalóval. Mi, felnőttek, nem mondanánk igazat, ha most azt bizonygatnánk nektek, hogy az élet csupa örömből és sikerélményből áll. Réges régen megtapasztalta ezt Isten kiválasztott népe is. De tudnotok kell, hogy a keserű forrás után a hitben járók, a kitartóak, mindazok, akik számára Jézus Krisztus a követendő példa, megtalálják a boldogulás útját, mondta a tiszteletes.
Higgyétek el, nem lesz két egyforma út, hangsúlyozta Doma István iskolaigazgató, aki arra is emlékeztette a diákokat, hogy nem csupán az órákon szerzett ismeretek formálták személyiségüket. Hisz az iskolai élet az itt megélt különböző szituációk nyomán formálódik és tudatosul az értékrend, hogy végül is tudtok majd választani jó és rossz között. Egyesek számára úgy tűnik, hogy most az iskolai rabszolgaság után következik a korlátok nélküli szabadság világa. Ám, ha végzőseink jobban körülnéznek, döbbenten fedezik fel a változást: immár egyre több múlik rajtuk. Esetleg csak rajtuk! A döntésekről pedig előbb vagy utóbb megtanulják, hogy meghozataluk nem csupán és nem elsősorban jog, hanem sokkal inkább felelősség. Ám nem szabad, hogy a nehézségek elől meghátráljatok, fordult a ballagók felé az igazgató. Hisz hinnetek kell benne: végső soron olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.
Geréb Szilvia a négy osztályfőnök nevében búcsúzott a most ballagóktól. A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság, magában a vonulásban a véges végtelenség, és természetesen a majdani megérkezés reménye, hangsúlyozta a pedagógus.
A XXI. század emberei számára – akik már ti vagytok – fontos az egyéni karrier építése, kezdte beszédét Zubánics László, az UMDSZ Nemzeti Tanácsának elnöke. Természetesen az egyén boldogulása minden korban fontos volt, ám mindegyikünk élete akkor teljesedik ki igazán, ha jut erő a közösségi feladatok elvégzésére is. Kívánom, hogy valamennyien legyetek olyan sikeres emberek, akik számára nem közömbös a kárpátaljai magyarság közösségként való megmaradása, boldogulása. Sok sikert, örömet, boldogságot, a munkához kitartást, kapcsolatainkban emberséget kíván a búcsúzó diákoknak Barta Márta helyi polgármester és Mindák Mónika, a szülői tanács tagja. A végzősök versben, dalban búcsúztak iskolájuktól, mondtak köszönetet tanáraiknak, szüleiknek. Megígérték, hogy nem csupán az itt szerzett ismereteiket fogják tovább kamatoztatni, hanem megpróbálnak azoknak az erkölcsi normáknak is megfelelni, amiket az itteni pedagógusok állítottak elébük
Ünnepélyes pillanatok következnek: a tizedikesek a ballagóktól átveszik a stafétát, majd az igazgató jókívánságok kíséretében személyesen nyújtja át valamennyi végzős diáknak a választott szakirány elvégzéséről szóló dokumentumokat.
A ballagók további életére az itteni tantestület munkájára Egressy Miklós helyi görögkatolikus parochus kérte Isten áldását.
Forrás: Kárpátinfo hetilap