Nincs külön bejáratú Isten

Egyike lehettem a legszkeptikusabb embereknek a Reménység Fesztivállal kapcsolatban. Utáltam a kultúraidegen kék amerikai mosolyos plakátot. Aggódtam a tömeghatástól, a gerjesztett „szent indulatoktól”, a mögötte álló biznisztől, ódzkodom a nagynevű prédikátoroktól és amerikai evangelizátoroktól. Féltem, vajon melyik felekezet uralja le a lelkiségét az alkalomnak…
Aztán megérkeztünk az Arénába mi, akik valószínű az est legnévtelenebb szereplői voltunk. Megkaptuk a belépőinket, beálltunk a zenekarral, megmutatták az öltözőnket (!), és áldást kívántak a dicsőítésünkre.
Egy cseppel sem éreztük magunkat kevesebbnek, mint a nagy kórusok, kórusvezetők vagy egyházi főméltóságok, akik mellett álltunk. Mert ugyanúgy bántak velünk.
A szervezők mindenben segítettek, és talán az első olyan hangosító csapattal találkoztam, akik nem szidták idegesen a kollégákat, és nem utolsó sorban, velünk is kedvesek voltak.

Sok fenntartásomat elvette ez a szeretetteli fogadtatás és megbecsülés. Felemelő érzés volt együtt énekelni dicséretet az ezerfős kórussal, és együtt imádkozni azzal a két-háromezer emberrel, akik ott voltak tegnap este. Úgy vezették ezt az estét, mint egy bűnbánati alkalmat, mielőtt kifelé fordítanánk a tekintetünket és erőnket a misszió felé – nem titkolt célja a rendezvénynek, hogy sok olyan ember jöjjön el, aki nem hívő, vagy inkább csak még keresi Istent.
Felolvadásom végső pontja Szeverényi János prédikációja volt, azon belül is az a rész, amikor bevallotta, hogy a szervezőkben is rengeteg félelem volt:
„Nem lesz túl katolikus, vagy túl baptista vagy irtó karizmatikus?”
Ezek a hívők bűnei, ahogy Szeverényi János mondta. Péter apostolban is fel kellett oldani Istennek a félelmeket, mielőtt a római századoshoz ment. A szervezőkben is, és bennem is. Tudatosítani kell, hogy nincs a felekezeteknek külön bejáratú Istene, hanem csak Isten van, az, aki elküldi Pétert a gojok felé. És aki ezt a mostani szervezést is használhatja az őt nem ismerők elérésében.
Remélem, sokakban végbe fog menni ez a felolvadás az elkövetkező két napban. Remélem, sokan fogják magukat legalább olyan megbecsültnek érezni, mint mi – na, nem az öltöző miatt, hanem mert Isten keresi őket, keres minket. Remélem, Isten használni fogja ezt az alkalmat, és sokakat megtalál és eltalál!

Végezetül, egy praktikus tanács az ellátogatók számára: vigyenek pulóvert, mert nem csak a csodaszép összhangzatok miatt borsózik a hát, hanem a folyamatos szellőztetés miatt is.
Pete Violetta
Fotó: Ezazanap, evangelikus.hu
Forrás: parokia.hu