Tolsztoj Anna Karenina című művét mutatják be a Pesti Színházban

Lev Tolsztoj Anna Karenina című művét mutatja be a Vígszínház október 25-én; a produkciót Bach Katával a címszerepben, Roman Polák rendezésében a Pesti Színházban láthatja a közönség.

A Tolsztoj remekművét színpadra állító Roman Polák a Szlovák Nemzeti Színház rendezője, alkotótársa Peter Canecky jelmeztervező, Jaroslav Valeka díszlettervező és Michal Novinski, akinek zenei világa a Vígszínház több előadásából is ismerős lehet már a közönségnek – olvasható a színház MTI-hez eljuttatott közleményében.

Mint írják, a magyar szöveget Roman Polák és Daniel Majling adaptációja alapján Morcsányi Géza készítette.
A történet szerint Anna Karenina elbűvölő nő, megbecsült férje oldalán él, és imádattal szereti kisfiát. Harmonikusnak látszó házasságát váratlanul felborítja találkozása egy katonatiszttel, Vronszkijjal. Szenvedélyes szerelem szövődik közöttük, amely a végletekig felforgatja életüket.

Az előadás ismertetője szerint az 1877-ben született mű nemcsak a 19. század végi Oroszország árnyalt társadalomrajza, hanem egy végzetes szerelmi történettel ötvözött családregény is, amely a Háború és béke után még tovább növelte Tolsztoj hírnevét, regénye világszerte ismert klasszikussá vált. Alig 30 évvel megjelenése után, még a némafilm korszakában elkészült belőle az első filmváltozat, majd számos feldolgozás született. Már a 20. század elején bemutatták első színpadi adaptációját is, amelyet megannyi prózai-, zenés-, valamint balettelőadás követett.

A közleményben Roman Polákot idézik, aki szerint az Anna Karenina a szenvedély hatalmáról szól. Egy olyan előadást szeretne színpadra állítani, amely részben elszakad a realizmustól, bizonyos fokig stilizált, ahol minden mozdulatot, minden tekintetet, minden érzelmi kitörést a színészi játék tesz hitelessé.

„A darabnak természetesen több rétege van. Egyrészt a korabeli Oroszország jellegzetes birodalmi jegyeinek bemutatása, másrészt az a lélektani árnyaltság, ami a szereplők viszonyában megjelenik” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a történet érzelmi síkja tárja fel azt a féktelen szenvedélyt, amely képes áttörni a társadalmi konvenciókon, majd egy idő után elhalványul, és fájdalmas szenvedéssé válik.