2020. február 25., kedd
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Géza – török-német-magyar eredetű; méltóságnév.
Cézár – etruszk-latin eredetű; Jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.”
Hajós András
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93e22b-97d5″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Bellyei László, Zapf (Beregszász, 1910. február 25. – ?) Gimnázumi tanár, irodalomtörténész, író. A beregszászi magyar gimnáziumban érettségizett 1928-ban. 1934-től 1944-ig ugyanebben a gimnáziumban tanított magyar, cseh és német nyelvet. 1941-től igazgatóhelyettes. A Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultúregyesület beregszászi körzetének titkára, 1938 után a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület, majd az Északkelet-Magyarországi Magyar Kultúregyesület központjának főtitkára és a beregszászi csoport titkára. Irodalmi tanulmányai, kritikái, színművei és szlovák versfordításai jelentek meg a Csehszlovákiában kiadott Magyar Minerva c. irodalmi folyóiratban. Magyar irodalom Csehszlovákiában című egyetemi szakdolgozatát 1933-ban közzétette a pozsonyi Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Bujnák-emlékkönyv. Kisebbségi magyar intelligencia c. cikkét és Győry Dezsőről, Mécs Lászlóról, Darkó Istvánról, Szabó Dezsőről írt kritikai tanulmányait a Magyar Írás közölte. Tavaszi ébredés, Nagy érzések és Bujdosók című drámáit műkedvelő csoportok vitték színre sikerrel. 1938 után rendszeres szerzője volt a Kárpátaljai Magyar Gazdának és a Felvidéki Magyar Hírlapnak, cikkeket írt a Kárpáti Híradóba és a Felvidéki Nevelőbe. Prágai Napló című önéletrajzi regényét folytatásokban közölte a Kassán megjelenő Új Magyar Múseum. Főmunkatársa volt a Magyar Írásnak, szerkesztője a Magyar Munka c. folyóiratnak; tagja az Új Magyar Múzeum és a Kárpátaljai (később Tiszaháti) Magyar Gazda szerkesztőbizottságának.
A hadifogságból Kaposvárra áttelepült családjához tért vissza. Először a Táncsics Gimnáziumban, majd a Munkácsy Mihály Leánygimnáziumban tanított. 1959-től a kaposvári tanítóképző tanára. A Somogyi Írás és a Somogyi Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Ezen a napon született 1937-ben Zsivótszky Gyula, kalapácsvető. 1968-ban olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7e22b-97d5″][vc_column_text]
„MÉG MINDIG SZERETLEK!”
Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4,10)
„Nem szeretlek többé, Nagyi!” Négyéves unokám, Tim, dühösen karba tette a kezét, és mereven nézett rám, miután megszidtam valamiért.
„Ó, én viszont még mindig szeretlek, és örökké szeretni foglak” – válaszoltam. Tim, továbbra is dühösen, sarkon fordult és elment. Másodperceken belül azonban nagy mosollyal tért vissza, és bocsánatot kért. Természetesen mindig szeretni fogom. Talán néha eltéved, de mi mindig imádkozunk gyermekeinkért, és sosem engedjük ki őket a szívünkből. Sosem szűnik meg a szeretetünk irántuk.
Krisztus Jézus által Isten gyermeke vagyok. Isten szeret, és akkor is hív, ha kétségbeesett szükségemben nagyon távol vagyok ettől a szeretettől. Isten sokféle módon kifejezi szeretetét, a szükséges fegyelmezést is beleértve, és mindig ott van mellettem, akkor is, ha nem érdemlem meg.
Olvasmányunk ötödik verse megerősít, hogy kegyelméből Isten már megtette az első lépéseket, Szentlelke pedig megújítja szívünket, hogy miénk lehessen az örök élet reménysége.
Imádság: Atyánk, segíts megpihennünk végtelen szeretetedben, átadni magunkat szerető fegyelmezésednek, és kedvességet mutatnunk minden embertársunk iránt! Ámen.
Isten jobban szeret engem, mint el tudnám képzelni.
Marion Turnbull (Anglia, Egyesült Királyság)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]