Régi tárgyak: a vizeslóca

A ma embere számára szinte elképzelhetetlen, hogy ne rendelkezzen az összes kényelmi funkcióval a háza körül. Nagyon könnyen hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent azonnal és gyorsan el tudunk érni. Néha azonban jólesik a rohanó világban kicsit megtorpanni és belegondolni, hogy nem volt ez mindig így.

Szerencsés, aki mellett ott van nagymamája, nagyapja, idős rokona, szomszédja, aki felidéz egy-egy régi történetet. Az elfeledett szokások, régen használt tárgyak emlékeztetnek minket arra, hogy egykor nem hullott minden az emberek ölébe, kemény munkával kellett megküzdeniük a megélhetésért.

Régen nem volt vezetékes víz, az emberek a kútról húzták a vizet, bevitték a házba, vödörben vagy korsóban tárolták; a behozott vízből ittak, abból főztek, azt használták mosdásra is. Ezeknek az edényeknek a tárolására egy külön bútor szolgált: a vizeslóca vagy vizesszék. Ma már nagyon kevés háznál látjuk ezt a bútort, hiszen a vezetékes víz elvette a víztárolók funkcióját, így a legtöbb háztartásban a vizeslóca is fölöslegessé vált.

A vizeslóca, vizesszék fából készült tároló, amelyre általában két vödröt vagy korsót helyeztek, egyiket az ivóvíznek, a másikat kézmosás, mosakodás, mosogatás céljából, mellettük pedig a vízmerő kupa volt, amelynek segítségével a vödrökből merték ki a vizet. A szegényebb házaknál egy hosszú lábakkal ellátott széles deszka volt a vizeslóca vagy vizesszék, a tehetősebb portákon asztalos készítette a díszes, fából faragott kétszintes tárolót. A vizeslócán tárolt vödrök és kupák, korsók eleinte fából készültek, később felváltotta azokat a zománcozott fém vödör és bádog.

Ha szemfülesek vagyunk, tájházakban vagy egy-egy régi parasztházban még megláthatjuk ezt a bútordarabot, amelynek többszáz évig vették hasznát őseink.