Régi tárgyak: a „máléfejtő”
A falvakban az őszi munkák egyik fontos része volt a málé, vagyis a kukorica betakarítása. Mondanom sem kell, hogy régen nem voltak gépek, melyek segítették volna a gazdákat. Minden egyes csövet kézzel kellett letörni. A betakarítás után a csöveket száraz helyre öntötték, pakolták, hogy aztán leszedhessék róluk a csuhét, a suskát, a levelet. Hiszen a málét azzal együtt törték le. Ez a folyamat volt a kukoricafosztás, tengerihántás – ki hogyan ismeri. A tény, hogy közösségi munka volt. Ismerősök, szomszédok, rokonok gyűltek össze segíteni. A munka összehozta a falu közösségét.
A fosztás után a csöveket szárították, vagyis száraz helyen tárolták, hogy könnyebb legyen majd lefejteni róluk a szemeket.
A kukorica morzsolását tenyérrel végezték. Néha egy lefejtett csutka segítségével próbálták könnyíteni a szemek lemorzsolását. Akadtak azonban kézre, tenyérre felhúzható fogakkal ellátott vasból készült kukoricafejtők, melynek segítségével könnyebben tudták lefejteni a kukoricaszemeket. Ami még ennél is jobban megkönnyítette a máléfejtést, az a deszkára szerelhető darálószerű máléfejtő.
A máléfejtő kinézetre hasonlított egy szokványos darálóhoz, és ugyanúgy kézzel hajtották. Annyi volt a különbség, hogy a benne lévő fogak a málécsövet forgatva csak a szemeket pergették le a csőről, a csutkáját pedig egészben hagyták.
Ez a „gép” jelentett némi segítséget a máléfejtésnél. Általában egy nagyobb láda szélére szerelték, hogy a lepergő szemek rögtön a ládába hulljanak, ahonnan könnyebb volt kimerni.
A máléfejtő használata egyszerű volt. A csöveket egyesével kellett egymás után a darálóba tenni. Ebben a szemek leperegtek, a csutkája pedig egészben maradt.
A lemorzsolt kukoricacsutka tűzrevaló volt. Különösen akkor nyúltak hozzá az asszonyok, mikor gyors, heves tüzet akartak rakni. Ezen kívül a csutka szolgálhatott „dugóhelyettesként” vesszővel befont vízhordó üvegekben, olajos korsókban. Szükségből ideiglenesen megfelelt sártisztító vagy kocsikenő kés nyelének. A gyerekek drótból szarvat szerkesztettek a csutkának, s így „ökröztek” vele, vagy négyzet alakban egymásra rakott csutkából disznóólat építettek. További használatának csak a fantázia és a szükség szabott határt.
A máléfejtés, morzsolás rendszeres munkája a családnak ősztől tavaszig tartott. Esténként végezték. A lefejtett szem egészben vagy megdarálva főként a jószág eledeleként szolgált. A kukorica egy kis része pedig emberi eledelként volt használatos. Noha a kukoricaliszt és -dara használatát általában szegényesnek tartják, szégyellik, azonban ma is helyet kap nagyon sok háztartásban.
Gál Adél
Kárpátalja.ma