Gazdasarok: az intenzív zöldségtermesztés alapjairól I.

Ha valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít néhány tucat négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert termeszteni, hanem jövedelemszerzés céljából teszi ezt.
Amennyiben viszont így van, a gazda jól teszi, ha számba veszi a lehetőségeit, mielőtt belevágna a termesztésbe – figyelmeztet Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, szaktanácsadó. A szakembert összeállításunk első részében az intenzív zöldségtermesztés alapjait képező szakmai-gazdasági megfontolásokról kérdezzük.

– Mely szempontok figyelembevételével dönthet a gazda megalapozottan arról, hogy zöldségtermesztésre adja a fejét?

– Íme a legfontosabb szempontok a teljesség igénye nélkül:

– a termőhely adottságai;

– mennyire ismeri a gazda a saját felkészültségét, a termesztésteshnológia elemeit, azokat az anyagokat, vegyszereket, egyszerűbb gépezeteket, amelyekkel a termesztés során dolga lesz;

– milyen termesztő berendezéssel rendelkezik, mekkora alapterületű, milyen a belmagassága, a klímaszabályozás lehetősége, az öntözési rendszer, van-e tápoldatozás, esetleg valamilyen szintű fűtési rendszer.

Ha a fenti szempontokat számba vette, akkor döntsön a gazda a szóba jöhető zöldségfajtákról, az alakkörökről.

– Vegyük sorra a felsorolt szempontokat! Mire figyeljen, aki például primőr zöldség termesztésére adja a fejét?

– Primőr zöldség termesztésére lehetőség szerint könnyen melegedő, homokos vagy homokos vályogtalajt válasszunk. Ajánlott kerülni a hideg víznyomásos részeket, mert – különösen tavasszal – a levegőtlen hideg vízzel túltelített talajban nehezen indul a vegetáció, így csúszik a koraiság. Az öntözés miatt jó, ha vízszintes területet vállasztunk, de 1–4%-os lejtő még elfogadható, különösen, ha dél–délnyugati dőlésű, amelyet a tavaszi nap jobban átmelegít.

Ha módunk van választani, és ha csak egy fóliaházat akarunk építeni, akkor a kelet–nyugati tájolás a megfelelő, ha több sátrat párhuzamosan egymás mellé telepítünk – elkerülendő, hogy a sátrak egymást árnyékolják –, az észak–déli tengely javasolható.

Fontos szempont az öntözővíz minősége és mennyisége. A jó öntözővíz kevés oldott sót tartalmaz, nehézfémekkel nem szennnyezett, bőséggel áll rendelkezésre. Számszerűsítve: ha az öntözővíz EC-je (elektromos vezetőképessége) kevesebb, mint 0,5 mS/cm, akkor kiváló, 0,5–1,0 mS/cm esetén megfelelő, 1,0–1,5 mS/cm még elfogadható, ennél nagyobb értékű EC esetén a víz öntözésre nem használható (tisztítani vagy hígítani kell). A termesztett zöldségféléink java része sok vizet igényel, nyáron gyakran növényenként 5-6 liter vizet is ki kell juttatnunk, vízkiviteli lehetőségeinket tehát az elvárható maximumra kell méretezni. Például a Munkácsi járás egyes termesztőkörzeteiben lajtos kocsival kénytelenek kielégíteni a fóliaházak vízigényét, ami hátrányt jelent zöldségeik piaci versenyképessége szempontjából.

– Nem elhanyagolhatók tehát a gazdasági-gazdaságossági megfontolások. Mit mutatnak a tapasztalatok e tekintetben?

– Néhány gazda véleményétől eltérően, akik tartanak a konkurenciától, hasznos, ha termelő régiók jönnek létre. Ott, ahol többen foglalkoznak egyféle tevékenységgel, könyebben szerveződik az eladás, az áruért akár le is járnak a felvásárlók, azaz nem a termelőnek kell a piacra vinni a termését. Ha szükség esetén többen összeállnak, egyszerűbb, olcsóbb lehet a piacra jutás – átlagosan az áru értékének 10 százaléka. Olcsóbb, ha a helybéli kereskedők szervezik a vetőmagvak, műtrágyák, fóliák és egyéb, a termesztéshez naponta szükséges anyagokhoz való hozzájutást. Végül nem elhanyagolható szempont a felhalmozódó termesztési tapasztalatok, fogások, a fajtaismeret, a piaci hírek napi áramlása. Mindezek a tényezők eredményesebbé teszik a termelést.

Ha papíron tételesen utánaszámolunk egy hektár intenzív módon termesztett szabadföldi zöldségtrmesztés kiadásainak, a költségek könnyen elérhetik akár a 30–50 ezer hrivnyát is: vetőmag, esetleg palánta, trágya-műtrágya, öntözőrendszer, talajtakaró, esetleg támrendszerek, csomagolóanyagok, munkadíj stb. 1000–2000 m2 fóliasátor évi állandó költsége a berendezéstől függően hasonló nagyságrendű.

Sajnos, vidékünk zöldségkertészeinek zöme kényszervállalkozó, vagyis egyébb állandó bevétel, a család megélhetését biztosító tevékenység, munkahely híján kezd kertészkedni, befektetve a felhalmozott tartalékait. Azonban kellő szaktudás, némi műszaki ismeret nélkül nagyot lehet bukni, veszélyeztetve a család megélhetését. A bajt egyaránt okozhatja a nem megfelelően kivitelezett fóliasátor, a termesztés során elkövetett technológiai hibák, a nem megfelelő hozzáállás a munkához, az időjárás szeszélye, a piaci ármozgások kiszámíthatatlansága.

– Mit tanácsolna a fentiek alapján a kezdő zöldségkertészeknek?

– A termesztés eredményét meghatározó tényezők alapvetően két csoportra oszthatók: az emberi és a rajta kívülálló okokra. A termesztés során arra kell törekednünk, hogy ami a gazdán áll, azt tegye meg. Például a jól kivitelezett fóliasátor jobban bírja a vihart, a jégesőt, a hónyomást, az idejében elvetett-kiültetett – nem korábban és nem későbben! –, kellően tápoldatozott, védett, kacsozott, feltekert stb. növény jobban ellenáll a környezeti hatásoknak, ezért bővebben terem. Ugyancsak megszívlelendő tanács a kezdő termelőknek, hogy ha az év során mindent úgy csinálunk, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva, de tudatlanságból vagy hanyagságból kihagyunk egy technológiai elemet – elmulasztunk egy permetezést, zárva felejtünk egy szellőzőt, fagyos éjszakán nem biztosítjuk a megfelelő hőfokot stb. –, arra bizony rámehet az egész termés a ráfordított költséggel, a munkával, az elmaradt haszonnal együtt. Munkám során számtalanszor megfigyeltem azt is, hogy ha a gazda egy malaca megbetegszik, mindjárt szalad az állatorvoshoz, de ha megbetegszik egy sátornyi uborka – ami egy nyájnyi malac értéke! –, a szomszédtól kér tanácsot, ahelyett, hogy szakemberhez fordulna.

Összefoglalva: a hasznot hajtó termelés sarokköve a likvid tőke megléte és a termesztői ismeretek folyamatos fejlesztése, hisz a technológia szüntelenül változik, a piaci nyomás miatt pedig átlagosan háromévenként lecserélődnek a termesztett fajták.