Szabó Lőrinc: Erdei lomb és széllengette bokor

Még sohase, sohase láttam az arcát,
mert felhő az arca, napsütött pici felhő.

Ő maga is felhő és erdő a haja,
erdei lomb és széllengette bokor.

Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.

Erdő és bozót a kevesem haja, a hangja szél;
és későn nyílt virágok harmatos szemei.

Harmatos őszi virág a szeme; a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.

Felhő az arca; a szava szél, mely lelkem fellegeit
kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.