Vasárnapi üzenet

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Máté 7, 1–5)

Keresztyén életünkben fontos feltenni a kérdést: látom-e a bűneimet, és mit akarok kezdeni azokkal? Mit kezdek az Isten felé megnyilvánuló bűneimmel, és hogyan rendezem bűneimet embertársaim felé? Isten Jézusért megbocsát, de csak azoknak, akik megvallják és elhagyják bűnüket. Isten tanít bennünket az embertársainkkal való megbékülésre is. Először nézzük meg, miről nem szól ez az ige. Nem azt mondja, hogy senkinek nincs joga ítélkezni, hogy nem szabad másoknak megmondani, hogy mit csinálnak rosszul. Ebben az esetben megmosolyognánk egymás bűneit, s nem tennénk különbséget jó és rossz között. Ez az ige arról beszél, hogy mit kezdjek a saját és embertársaim bűneivel. Mintegy karikatúrát állít elénk az ige, amikor a szemében gerendát hordozó ember kritizálja azt, akinek csupán szálka van a szemében. Sem a gerenda, sem a szálka nem az ember szemébe valók, mind a kettő meg tud vakítani. Lehet, úgy gondoljuk, hogy a mi életünkben csak egy kis szálkányi bűn van, azonban ez is hasonlóképpen tönkre tud tenni, miként a gerendanagyságú.

Az első lépés meglátni a magunk bűnét, mert ha azt nem látjuk, akkor kialakul bennünk egy ítélkező szemlélet.  Ézsaiás Isten jelenlétében látja meg bűneit. Ha Istennel találkozunk, akkor lehetetlen, hogy ne találkozzunk a bűneinkkel. Péter az Úr jelenlétében eszmél fel, és mondja: „Távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” Jézus pedig nem távozik el tőle, hanem könyörül rajta, emberhalásszá teszi. Testvérek! Az, aki egyszer átélte Isten szabadítását, már másképp áll embertársaihoz is.

Ameddig az ember szemében ott van a gerenda, addig a saját bűneit másban gyűlöli. Dávid halálos ítéletet mond a Nátán próféta példabeszédében szereplő emberre, közben pedig ő volt az az ember. Vagy jusson eszünkbe a farizeusok esete, akik Jézus elé hurcolták a parázna nőt, majd amikor ráeszméltek, hogy maguk is bűnösek, elkullogtak onnan. Jól vigyázzunk, mert amikor mi ítélkezünk, akkor másokat a bűnnel azonosítunk! Az ítélkezés mindig büntetni akar a múltért, az intés pedig felemelni a jövőre.

Az evangélium is ez: Jézus úgy megy a Golgota hegyére, hogy visz egy gerendát a vállán, nagyon sok kis szálkából összeálló gerendát. Lehetőségünk van arra, hogy lerakjuk bűneinket e gerenda alá. Engedjük, kérjük, éljük át ezt! Ámen!

Barta Ferenc
református lelkész
(Szerk.: Tóth János)

Forrás: karpataljalap.net