Gecse Endre, az ’56-os forradalom kárpátaljai mártírja

Gecse Endre 1907-ben született az ung vármegyei Gálocson, ahol édesapja, Gecse Géza 1896-1930 között volt lelkész. A teológiát Sárospatakon végezte. Előbb segédlelkész volt atyja mellett, 1931-ben pedig megválasztották lelkésznek. Nagy lelkesedéssel kezdte pályáját: harmóniumot vásároltatott, hogy énekkart tudjon szervezni, 1937-ben pedig új parókiát építtetett. A két világháború között a kárpátaljai magyarság a templomokban találta meg azt az erőt, amelyben hite mellett, identitását is megőrizhette. Erőpróba volt ez a későbbi, még nehezebb idők elviselésére.
1941-ben házasodott, Vajkócról feleségül vette Rózsa Leonát. Majd jött a háború, a magyarság deportálása, utána az egyházak és lelkészek üldözése, elhurcolása. A kialakult lelkészhiány miatt több Ungvár környéki gyülekezetben is kellett szolgálnia – Tarnócon és Botfalván – fagyban, hóban, sárban biciklivel téve meg a több kilométeres útszakaszokat. Évtizedekkel később így emlékezett vissza özvegye: „A második világháború után nagyon nehezen éltünk. A hívek adományaiból tengettük életünket.” S jött az 1956-os magyar forradalom. Hruscsov ideje alatt, mint köztudott, a lelkészek kiszabadultak a börtönből, az egyházi élet is némileg szabadabban folyt, már lehetett az ifjúsággal is foglalkozni. Ilyen alkalmakra jártak el Gálocsban olyan 15-16 éves fiúk, akik szimpatizálva a forradalommal „ellenálló” csoportot szerveztek, amelyhez hasonlók Nagyszőlősön és Mezőkaszonyban is alakultak. Ezen fiatalokat a hatóság elítélte. Gecse Endrét is beidézték, rá akarták bizonyítani, hogy ő készítette fel az akciókra a fiatalokat. Közben 1958 májusában Husztra került lelkésznek, ahol nagy örömmel fogadták a hívek. Kemecsén lakó nőtestvére hívta, hogy települjön át, de ő itt maradt, inkább Husztot választotta. A hívek új papjuknak egy új palástot adományoztak, mely Amerikából származott anyagból készült. (Ez pár hónap múlva elég volt ahhoz – mint végső ,,tárgyi bizonyíték” –, hogy letartóztassák.)
Gecse Endre szívén viselte a lelkészutánpótlás kérdését is: arra kérte Tartuban tanuló unokaöccsét, Csirpák Emilt, érdeklődje meg, hogy a baltikumi protestáns testvérek lelkészképző egyetemén tanulhatnának-e arra alkalmas kárpátaljai fiatalok is.
Közben Huszton készült itteni első karácsonyára. December 2-án letartóztatták, az ungvári börtönben megkezdődtek a kihallgatások. A vádak: Hitler Harcom című könyvében beírva található a neve, ezen kívül ellenforradalmi izgatás, amerikai kapcsolat. Felesége 1959. január 7-én láthatta újra, de már holtan. Hárman mehettek be hozzá: ő, a kurátor felesége és húga, Gecse Anna, aki így emlékezik vissza. „Nem nyúlhattunk hozzá, csupán jópár méter távolságból nézhettük meg. A kezét eltakarták a palástjával, csak az arca látszott. Az egyik halántéka kék volt.” Ungváron földelték el, minden szertartás nélkül. A gálocsi temetőben emlékhely, Huszton a templom falán emléktábla hirdeti, hogy ő volt a kárpátaljai lelkészek utolsó mártírja.