Felhangolva: Pónitz József gitároktató
Hetente egyszer veszi a gitárját és kimegy a romatáborba… Hogy miért is? Ismerjék meg interjúnkból Pónitz Józsefet, aki szívesen mesél szolgálatáról és az elkötelezettségéről.
– 2019-ben, első alkalommal roma résztvevői is voltak a Kárpátaljai Keresztény Gitártábornak: tizenkét-tizenhárom év körüli lányok Koncházáról és Homokról. Pár nap alatt elsajátítottak néhány akkordot. S miután hazatértek, Megyesi László diakónus megkérdezte tőlem, hogy ki tudnék-e hozzájuk járni hetente-kéthetente egyszer, hogy a megtanult alapokat egy kicsit tovább fejlesszék, és ezzel a liturgián is tudjanak szolgálni. Tehát nem csak gitározást tanulunk, hanem a dicsőítő énekek előadását is.
– A gitártáborban oktatóként vettél részt?
– A legutóbbi gitártábor már a tizenötödik volt, amin részt vettem. Az első négybe résztvevőként jelentkeztem, azután már oktatóként voltam jelen. Amikor elkezdtem, még csak tizenhárom éves voltam. Igazából nem a dicsőítő dalok vonzottak, hanem csak a gitározás. Egy rockegyüttes megalakítására törekedtünk a fiúkkal. Az utóbbi hét évben kerültem közelebb a keresztény dalokhoz. A kemény zene már nem tud érdekelni annyira, idegesít, és nem nagyon látom értelmét. Ha például lejátszanak egy másfél órás koncertet, amiközben a fiatalok csak züllenek, azt nem nevezném jónak. Inkább valami pozitívat akartam kihozni a gitározásból.
– Egyébként zenész vagy, ez a szakmád is?
– Autodidakta vagyok. Édesapám tanított meg gitározni, azután a srácokkal zenéltünk, alapítottunk egy zenekart. Később Budapesten egy évig tanultam zenét.
– Csak a gitár vonzott?
– Igen. Habár az utóbbi időben elkezdtem dobolni az Ungvári Római Katolikus Templomban.
– Hogy látod, beigazolódik az a feltevés, mely szerint a romák fogékonyabbak a zenére?
– Sokszor eszembe jut nekem is ez a gondolat, de tapasztalataim szerint ez változó. Vannak, akiknek könnyebben megy, és vannak, akiknek nehezebben. Előfordul, hogy elég sokszor mutatom meg a pengetés módszerét, és mégsem tudják elismételni. De az is lehet, hogy csak egy bizonyos ritmus van a vérükben, a többi pedig már nehezebben megy.
– Milyen létszámmal dolgozol egy-egy alkalommal?
– Hárommal, ez a legideálisabb létszám.
– Milyen módszert használsz?
– Csak az akkordok megtanításával foglalkozom. Az a foglalkozás célja, hogy ha majd énekel a szentmisén, akkor tudja magát kísérni gitárral. Olyan 20-30 akkordot tanulnak meg velem, és különböző ritmusokat sajátítanak el. Ezekkel bármit le tudnak játszani. Ami még szebbé teszi a lassú dalokat, az a bontás – ezt is átvesszük velük.
– Kottát nem használtok?
– Kotta nincs, de a szöveg fölé vannak írva az akkordok.
– Milyen dalokról van szó?
– Eddig úgy volt, hogy én vittem nekik Sillye Jenő, Pintér Béla dalokat. De a gitártáborra készült egy több mint száz dalt tartalmazó füzet, azt is rendszeresen használjuk. Amíg ezeket átvesszük, addig meg is tanulnak gitározni. De közben jelen van az a nehézség, hogy többen nem tudnak jól írni és olvasni, emiatt keverik az akkordokat.
– A megtanult énekeket, úgy éneklik végig, ahogyan tanítod, vagy picit átalakítják ízlésük szerint?
– Néha kicsit átszerkesztik a dallamot, de megengedem nekik, mert szerintem a Jóistennek így is tetszik.
– Cigánypasztorációról van szó, ami egy különleges szolgálat. Egy külön hivatás, külön karizma…
– Nyolcéves korom óta ministrálok, akolitus, áldoztató vagyok itt az ungvári plébánián. Közel állt mindig is hozzám az Istenért végzett szolgálat. Egyik célom, hogy közelebb vigyem ezeket a fiatalokat az Istenhez, hogy tudják dicsőíteni az Urat. Ez őket is többé teszi. A romatáborba eleinte csak Megyesi Laci diakónust kísérve mentem ki. Láttam rajta a lelkesedést, amellyel végezte a munkáját, és ez megtetszett. Ugyanakkor néha kicsit nehéz velük. Van, hogy elfáradok, vagy nincs kedvem menni, de megyek, hogy a rendszeresség meglegyen. És közben érzem, hogy nem egyedül csinálom, hanem az Isten segít mindenben. És így sokkal könnyebb. Jó dolog adni másnak.
– Nem veszi el a figyelmet a gitárzene, a dob a liturgiáról?
– Gondolkodtam már ezen. Szerintem nem, inkább felébreszti az embert. Amikor eljönnek a templomba a hívek, nem biztos, hogy mindenki elég éber. Ez a zene fel tudja rázni akár még az idősebbeket is, de a fiatalokat mindenképp.
– Gitározol-e csak úgy, otthon, a magad kedvéért?
– Mostanában ritkán. Korábban gyakrabban vettem a kezembe.
– A tanítás, a pedagógia egyébként közel áll hozzád?
– Nevelőtanár vagyok a Szent György Kollégiumban, valamint a Szent Gellért Kollégiumban.
– A kollégiumokban nincs igény gitárórákra?
– Voltak próbálkozásaim, de azt tapasztalom, hogy az egyetemisták is le vannak terhelve, nem nagyon jut idejük már az ilyesmire. Az esti imákon korábban voltak dicsőítő dalok, ott gitároztam.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve a gitároktatással kapcsolatban?
– Amíg vannak érdeklődők, jelentkezők, és amíg a Jóisten is jónak látja, addig tanítok. Ha van rá igény, nyitott vagyok.
Bunda Fehér Rita