Imádkozz(hatsz)!

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Máté 7,7)

Ebben az igeversben óriási lehetőséget tár elénk a mi Urunk: beszélgethetünk a világ Teremtőjével, Aki szavával alkotta meg a fényt, a sötétséget, a szárazföldet, a tengert és az életet. Megszólíthatjuk a Mindenható Istent, Aki most is fenntartja és megőrzi a világ rendjét és benne minket, embereket is. Jézus arra biztat, hogy kérhetünk ettől a hatalmas Istentől. Sőt, parancsolja, hogy kérjünk. És ha ez nem lenne elég, azt is megígéri, hogy az Atya teljesíteni is fogja a kéréseinket. Hát nem csodálatos lehetőség ez?

Krisztus arra biztat, hogy bátran kérjünk, keressünk és zörgessünk.

„Kérjetek…” Sokan nem szeretünk kérni. A kérés azt jelenti, hogy elismerem, nincs valamim, és hirtelen nem is tudok szerezni. A kérés megalázkodás. „Inkább ne szoruljak senkire” – valljuk sokan. Viszont nekünk nem idegenektől kell kérnünk, hanem a mennyei Atyánktól. A családon belül pedig talán mégiscsak könnyebb kérni. Gondolj csak a kisgyermekre, akinek még nincs nagy ereje, nincs saját pénze, és létszükséglet számára, hogy elmondja a szüleinek, mit szeretne. A mi Urunk biztat: csak kérjek, és kapni fogok. Az is igaz, hogy nem mindig azonnal teljesül a kérésem, de ami igazán fontos, azt kitartóan is tudom kérni; amiért nem imádkozom kitartóan, az pedig talán nem is volt annyira szükséges. És az is igaz, hogy Isten néha mást ad, mint amit kérek, de mindig jobbat. A gyermek talán sírva hisztizik, hogy csokit szeretne enni, de az édesanyja spenótot tesz elé. Nem ezt kérte, igaz, de erre van szüksége a növekedéshez és a fejlődéshez. Isten azt ígéri, hogy ha kérek, kapni is fogok. Néha egészen mást, de mindig jót, mindig olyat, ami a fejlődésemet szolgálja.

„Keressetek…” Megszokásunk már, hogy keresgélünk az interneten. Beírunk egy-két kulcsszót a keresőbe, és oldalak százait dobja fel az internet, ezután nekünk már csak ki kell választani ezek közül azt, amit valójában keresünk. Máskor embereket keresünk a közösségi oldalakon, termékeket a bolt polcain, vagy reggel induláskor a szemüveg, kulcs, pénztárca helyét kutatjuk. Mindezekben az a közös, hogy a kereséshez kitartás kell. Amit keresel, az nem jelenik meg rögtön a szemed előtt. Jézus azt ígéri, hogy aki Istent keresi, meg fogja találni Őt. Aki a problémáira Nála keres megoldást, az nem hiába keres. Aki közösséget, szolgálatot, lelki növekedést keres, az mind találni fog.

Isten is keres bennünket. Az Édenkert óta keres – mikor először hangzott fel a fájdalmas kérdés: „Ádám, hol vagy?” (1 Móz 3,9) –, mint a jó pásztor az eltévedt bárányt. Vajon Isten megtalál-e bennünket? Engedjük-e magunkat megtalálni?

„Zörgessetek…” Zárt ajtók előtt állni nem kellemes élmény, hiszen senki nem szeret kívül maradni. Kopogni kell, hogy beeresszenek. Jézus arra buzdít, hogy kitartó zörgetéssel a zárt ajtók is megnyithatók. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy mikor lelkipásztornak szeretett volna jelentkezni, az akkori püspök egyenesen elutasította őt, mondván: női lelkipásztorokra nincs szüksége az egyháznak. Hiába beszélt a barátom az elhívásáról, a szolgálatra való odaszánásáról, a püspök elutasító maradt. Sőt, azt kérte, hogy a jelentkező menjen ki az irodájából. De ez a hölgy csak állt csendesen és kitartóan az íróasztal előtt, és nem mozdult. Ekkor a püspök elmosolyodott és azt mondta: „Na jól van, megírom neked az ajánlólevelet!”. Ilyen kitartóan zörgetett Jézus ajtaján a főníciai asszony is. Bár Jézus elutasította, mert nem volt zsidó, de az asszony nem tágított. Azt is vállalta, hogy a kutyához hasonlítja őt Jézus, és kitartásának meg is lett a gyümölcse: meggyógyította gyermekét az Úr. (Máté 15,22-28) Legjobb, ha nyitott ajtót ad elénk Isten (Jelenések 3,6), de a zárt ajtók jobban edzik a kitartásunkat. Ne rettenjünk hát vissza attól, ha kopogni, sőt zörgetni kell!

Kacsó Géza

Forrás: teso.blog