Hol jó ma magyarnak lenni?

A világ állandó mozgásban van, aminek a kimenetelét nehéz megítélni. Mi világnemzet vagyunk, de ezzel a világpolgársággal nem büszkélkedhetünk. A legtöbb ember tudatában az marad meg, hogy a magyarok mindig a sorsuk elől menekültek valahová. Az itthon maradtak jó része is a sors kényszerének foglya. A rendszerváltás utáni jóléti társadalom csak egy bizonyos, szűk társadalmi körnek kedvez, ma már ők a leggazdagabbak. A társadalmi javak újraelosztása közöttük zajlik. A sok-sok bennszülött szegény pedig szolgálja őket, biztosítja számukra a hihetetlen jólétet, cserében uralják az országot, és lásd, micsoda rohamtempóban száguld ez a visszafejlődés!

Mennyit érsz, ha külhoni magyar vagy, és mennyit akkor, amikor csak magyar vagy a saját hazádban?

A trianoni békeszerződés fájdalmait nem lehet kiheverni. Az akkori kárvallottak közül legtöbben nem élnek már. A mai külhoniak hazája már abban az országban van, ahol születtek. A magyarság összefogása nagyon szép dolog, ápolni kell a nyelvet, a rokoni kapcsolatokat, a magyarságtudatot, de ajánlott volna ezeket úgy ápolni, hogy azzal senki érdeke ne sérüljön.

Hazánkban egyre nagyobb a nélkülözés, miközben a kormány egyre igyekvőbben támogatja a külhoniakat. Nézzünk erre néhány konkrét példát a teljesség igénye nélkül:

minden külhoni magyar gyermeknek a beiskolázási támogatása 25.400,- Ft/fő összeg. Az anyaországbeli gyermekeink rászorultság esetén kaphatnak csak ilyen támogatást, de az is mindössze 12.000,- Ft/fő összegű és tankönyvtámogatásként jár.
miközben, itthon a gázközműveket kikapcsolják, az önkormányzatok fizetésképtelenek, az iskolák fenntarthatatlanok, aközben a külhoni iskolák támogatása milliárdokban mérhető. Segítsünk másoknak is, ha jut, de ne az itt élők rovására.
a magyar állampolgársággal járó kedvezmények tárháza kifogyhatatlan. A magyar útlevéltől az egészségügyi juttatáson át, egészen a nyugdíjig bezárólag, szinte minden ingyen jár. Éves szinten ez több tízmilliárd forint kiadást jelent a hazai költségvetésnek
ránk nézve az egyik legsúlyosabb teher a nyugdíj. Ez leginkább az ukrán állampolgárokra vonatkozik. Van egy 50 éves magyar-szovjet szociális egyezmény, a még 1962. 12. 20-án aláírt magyar-szovjet államközi szociálpolitikai szerződés alapján, mely szerint a magyar ukrán, az orosz ukrán és minden szovjet jogutód állambeli igényelhet tőlünk nyugdíjat úgy, hogy itt egy napot sem dolgozott. Az emberek nem értik, hogy ha a Szovjetunió már rég felbomlott, miért kell ilyen, ránk nézve rendkívül előnytelen szerződést egyre jobban preferálni a kormánynak ahelyett, hogy arra törekedne, hogyan lehetne azt mihamarabb megszüntetni? Egyre többen hallanak erről és egyre nagyobb a felháborodás. Ezt most a kormányunk megfejelte, egy gyorsított eljárású kedvezménnyel. A magyar sajtó (MTI) és az ukrán média szerint, garantált 300 Euró/fő/hó nyugdíjat adnak annak, aki felveszi a magyar állampolgárságot. Miért ennyit? Azért, mert ennyi volt a Soltész Miklós – Boris Zaichuk tárgyalás idején (2012.07.18-án) az Euró/forint árfolyam szerinti magyar átlagnyugdíj. Mindezt az 1962.12.20-án aláírt magyar-szovjet szociálpolitikai államközi szerződés keretein belüli lehetőséggel párosítva kínálgatják?

Természetesen elvárják cserébe, hogy ezek az ukrán nyugdíjasok, akik felveszik a magyar állampolgárságot, a 2014. évi magyar parlamenti választáson oda szavazzanak, ahová kell. Hová kell? Hát a jelenlegi kormányra kellene voksolniuk, ez nyílt titok! Nem lett volna célszerűbb a rokkantak nyugdíját egy élet munkája után meghagyni, és ezzel a „gesztussal” inkább az ő szavazataikat bezsebelni?

Az anyaországbeli nyugdíjasok 70 százalékának a nyugdíja ma nem éri el, sőt meg sem közelíti a 300 Euró/fő/hó összeget! Velük mi lesz? Ők mit kapnak egy élet munkája után? A magyar öregségi nyugdíj minimum összege havi 28.500 forint, melynek évek óta nem emelkedik az összege. Sokan ennyiből élnek! Sőt, a korhatár alatti rokkantaktól elvették egy élet munkája után a rokkantsági nyugdíjukat. Tették ezt arra való hivatkozással, hogy a Nyugdíjkassza fenntarthatatlanul forráshiányos. A rokkantak, átlag 30 évnyi progresszív járulékfizetés után, a nyugdíj helyett csak a havi segélyes pénzbeli ellátásokból kénytelenek súlyos betegen élni. Ők ugyan hová és kinek fizették be az átlag 30 évnyi járulékot? Milyen törvények ezek? Hogyan lehet ennyire ostobának nézni a becsületes, munkában megrokkant embereket? Hogyan lehet azt bemesélni nekik, akik ezt az országot felépítették, hogy nekik semmi sem jár?

Miközben öngondoskodásra akarják kényszeríteni az anyaországbeli lakosságot, mert 2012. 01. 01-től megszűnt a 120 éves magyar társadalombiztosítás rendszere, aközben soha nem fizetett járulékra alapozott nyugdíjak ígéretével csábítanák ide, a magyar állampolgárságot felvevő ukrán nyugdíjasokat. Az itt élő magyaroknak pedig egyre siralmasabb az egészségügyi ellátása. Az anyaországbeliek sokszor ki sem bírják várni a maratoni várólistákat, miközben az ukránok soron kívüli, várólista nélküli, ingyen egészségügyi ellátásra, kedvezményes gyógyszerellátásra, stb. jogosultak. Külön erre szakosodott alapítványok intézik az anyaországi orvosi kezelésüket a külhoniaknak. Hogyan lehetséges az, hogy aki itt adót, járulékot és egészségügyi hozzájárulást fizet, az jóformán csak egy haldokló szolgáltatást kap, aki meg semmiért nem fizetett, az várólista nélkül ingyenes ellátást kap, csak mert határontúli ukrán-magyar Sőt, ingyen egészségügy mellé ingyen nyugdíj is jár nekik. Hát, valóban ennyire jól megy nekünk?

Több mint 1 millió anyaországbeli korhatár alatti nyugdíjast megfosztottak 2012. 01. 01-től a nyugdíjas státuszától – megszűnt a korkedvezményes, a korengedményes és a rokkantsági nyugdíj is. Kizártak minden öregségi nyugdíjkorhatár alatti anyaországbelit a nyugdíjba vonulás lehetőségéből azzal az indokkal, hogy nincs az államnak pénze a nyugdíjak finanszírozására. A TB rendszer felszámolásával a nyugdíjba vonulóknak pedig nincs garancia már nyugdíjukra sem? Itt 15 éven belül megduplázódik a nyugdíjas létszám. Ukrajnában is rohamosan növekszik a nyugdíjasok száma, ahol már jelenleg is akadozik a 15 millió nyugdíjas nyugdíjkifizetése, így vonzó idejönni az ottani nyugdíjak három-négyszereséért, az átlag magyar nyugdíjért. Hány embert kell egy itteni járulékfizetőnek eltartani?

Hogyan lehetséges az, hogy az anyaországbeliek, csak másodrangú állampolgárok a külhoniakhoz képest a saját hazájukban? Fontos ezt azért is tudni, mert pont a kormány hangoztatta úton-útfélen, hogy itt nincs, és nem is lehet kétféle állampolgár. Ha ez így igaz, akkor a külhoniak is fizessenek ide adót, járulékot és csak utána álljanak sorba a tálcán felkínált kedvezményekért! A kormány pedig ne diszkriminálja súlyosan az anyaországbeli állampolgárait a külhoniakkal szemben, mint ahogyan teszi az egészségügyi ellátással, a nyugdíjjakkal és a szavazási feltételekkel!

Nem ezt ígérte nekünk ez a kormány a 2010. 04. 12-i szavazás „mámoros éjszakáján”. Azt ígérte, hogy alázattal fog kormányozni majd. Ehhez képest eljutottunk a kormánypárti országgyűlési képviselők esküszegéséhez is, mert ők nem a nép boldogulásáért dolgoznak a legjobb akaratukkal, hanem annak az ellehetetlenítéséért. A szegényekre éhezés, otthonveszés és fagyhalál vár. A rokkantakról már lemondott a kormány. Kimondta rájuk a halálos ítéletet. Ők, még magyarként sem kellenek ennek az anyaországnak egy élet munkája után! Hát ilyen a keresztényi hitvallása az emberekről, és a magyarokról a kormánynak?

Ezek után mindenki döntse el, hogy hol jó ma magyarnak lenni!

Magyarország, 2012.11.08.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport