Faludy György: Aki szerelem nélkül él

Aki szerelem nélkül él, kiszárad
s gonosz lesz, mint a politikusok.
Így voltam én két évig; mit sem vártam

jövőmtől a mindenség rám csukott
siralomházában. És folyton féltem
a haláltól, holott ez akkor végnek

pompás lett volna. Láttalak ma reggel
ezüst roletták rácsában hogyan
alszol; s kiléptem, festő az ecsettel
a teraszra s szétnéztem boldogan:

a tenger kék térden hajlongott lábam
előtt; a nap mint barbár drágakő
forgott; álltam egy csupa fény világban,
mely érthetetlen, de elérhető.

(Málta, 1966)
Fotó: Illusztráció