Isten kifürkészhetetlen útjai

Minél jobban tudatában vagyunk saját alkalmatlanságunknak, annál alkalmasabb eszközzé válunk Isten kezében.

Amikor csatlakoztam a hajóhoz, érdeklődve hallottam a korábbi önkéntesek beszámolóit. Ők mesélték, hogy két év alatt több mint húsz országban megfordultak. Természetesen nem ez volt a fő ok, amiért kijöttem, de azért reméltem, hogy ez igen kellemes mellékhatása lesz a missziós szolgálatnak.
Picit elszontyolodtam, amikor kiderült, hogy az első három hónapot Malajziában töltjük – viszont most, hogy már tíz hónapja a Fülöp-szigeteken vagyunk az elhúzódó szárazdokk miatt, végleg megbizonyosodtam arról, hogy nem minden úgy alakul, ahogy azt az elején – akár kimondatlanul is – elterveztem.
Ugyan ki mondta volna nekem, hogy heteken keresztül reggel 7-től este 6-ig az lesz a feladatom, hogy szűk tartályokban rozsdás vascsöveket fűrészeljek, böhömnagy hajómotorokról kaparjam le a koszt, vagy hogy a járólemezek alól takarítsam fel a szivárgó olajat?

Persze, vannak pálmafák, van mangó is dögivel, sőt, itt még télen is süt a nap. Viszont azt is látom, hogy vannak dolgok, amiket csak akkor értékelünk, amikor egy hosszabb időszakra kimaradnak az életünkből (őszibarack, leves, hógolyó stb.). A Logos Hope-on önkénteskedni végső soron elég távol áll attól, aminek ez néha tűnhet (mások pénzén világot járni).
Sokszor megfordult a fejemben: ha Istennek van hatalma arra, hogy 2 millió dollárt kirendeljen a hajó felújításának költségeire – nem lenne egyszerűbb, ha adna egy másik hajót, ami nem 40, hanem mondjuk csak 4 éves? Meg vagyok győződve arról, hogy Istennek ez utóbbi sem okozna gondot – és mégsem teszi. Ahogy arra az elmúlt néhány hét megtanított, ez a szárazdokk elsősorban nem a felújításról szól – hanem a közösségformálásról.
Sokszor egyszerűen azért csalódunk Istenben, mert téves elképzeléseink vannak arról, hogy mit jelent vele járni. Ha azt gondoljuk, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy nem lesz problémánk, mert Isten mindent megold, és hogy a gyülekezetben is majd minden rendben működik majd, mert szerető testvérek vesznek körül – talán jobb, ha bele se kezdünk.
Mit akar Isten? Ezt a kérdést sokszor tesszük fel – főleg, mikor szerelmesek vagyunk, vagy mikor érettségi után a felvételi tájékoztatót böngésszük. Az az érdekes, hogy az Isten akaratára vonatkozó igeversek túlnyomó többsége nem a párunkról vagy a szakmánkról szól – hanem a személyünkről. Másként fogalmazva: a végső kérdés nem az, hogy ki lesz a házastársad, vagy hogy mi lesz a foglalkozásod – a végső kérdés az, hogy kivé válsz.
Isten akarata az, hogy megszenteljen bennünket (Thesszalonikaiakhoz írt első levél 4. rész, 3. vers), vagyis, hogy olyanok legyünk, amilyen Ő (Péter első levele, 1. rész, 15-16. vers). Azért választott ki, hogy Krisztus képére formáljon minket (Rómaiakhoz írt levél, 8. rész, 29. vers). A személyiségformálásnak pedig, mint tudjuk, nagyon hatékony eszközei a nehézségek, megpróbáltatások – ezért buzdít a Biblia arra, hogy fogadjuk örömmel őket (Jakab levele, első rész, 2-5. vers). Számomra itt bukik el a jóléti evangélium alapgondolata is: persze, Istennek van hatalma megáldani anyagilag, egészségileg – de vajon csak én tapasztalom, hogy sokkal nyitottabb vagyok Isten iránt a próbák idején?

Isten akaratát vizsgálva egy másik érdekes megfigyelésre is szert tettem. Isten akarata nem rólam szól – hanem rólunk. Ez a mai, individualizmussal átszőtt nyugati kereszténységben fájó felismerés lehet – de sajnos tényleg igaz: a világegyetem nem körülöttem forog – hanem Krisztus körül, akire nézve teremtetett az egész világ (Kolossébeliekhez írt levél 1. rész, 16. vers), aki a fő, mi pedig a tagjai (Korinthusiakhoz írt első levél 12. rész, 12. vers), és akiben Isten a világ végén mindent egybe fog foglalni (Efézusiakhoz írt levél 1. rész, 10. vers).
Legutóbb megkérdezték tőlem, hogy szívesen visszamennék-e a hajón működő könyvesboltba, ahol korábban szolgáltam. Nemet mondtam. Igaz, valószínűleg ott egy picit könnyebb lenne az élet, és kevesebb alkalommal ébrednék föl úgy reggelente, hogy már a fölkeléshez sem érzek elég erőt magamban. Viszont ilyen helyzetben könnyű belátnom, hogy Jézus nélkül semmit sem tudok cselekedni (János evangéliuma 5. rész, 5. vers), viszont benne mindenre van erőm (Filippiekhez írt levél 4. rész, 13. vers).
És éppen ezért akarok maradni.

Forrás: parokia.hu