A nap verse: Finta Éva: Külön-valóság

„külön van a szék amin ülök

s külön vagyok én aki ülök

külön van a vers amit írok

és külön van a toll a papírok

külön van a szék meg a zene

bár mind a kettő velem lenne tele

és külön van a mező meg a tücsök

bár bennem ez a kettő közös csücsök

és külön van a van meg a lehet

és külön van mi már megesett

s ha befogadni képes vagyok:

hát külön vagyok én aki vagyok

s bár gyűjtőlencsém görbe tükre

a befoghatót mind begyűrte

és kerekíti kerek képbe:

de külön van a tükör képe

mert külön van a vers amit írok

attól amit meg nem írok

miként külön van a szék amin ülök

és külön vagyok én aki ülök

mert külön vagyok én meg a század

én nézem őt ő elfordulva lázad

és külön van a vers irodalom

és külön vagyok én aki írom

külön van a kultúra s a világ

a kultúrált lét is külön van nahát

mint külön van az epe meg a vese

és külön van a hús meg a levese

hát külön vagyok én meg a titok

s csak kapuk vannak amiket kinyitok”

Forrás: zemplenimuzsa.hu