„Az a lényeg, hogy építsék a kapcsolatot”

Valódi kötőerő létezik a magyarok között, problémát jelent ugyanakkor, hogy nagyon szétszóródva élünk – vallja Tanka László. A világban élő magyarságot összefogó Panoráma Világklub elnöke lapunknak a szervezet alapításáról, az általuk létrehozott, májusban Budapesten sorra kerülő harmadik világtalálkozóról és a hungarikumok fontosságáról beszélt, amelyeket szerinte minél nagyobb számban kellene összeírni, odafigyelve ugyanakkor a minőségre.
„A nyomtatott sajtó szerepe átalakulóban van, így különleges igényekre kell odafigyelni. A világ magyarságának életéről szóló Panorámához hasonló, negyedéves újság nem nagyon létezik” – mondja lapunknak Tanka László. A földön elszórtan élő magyarok összetartására 2003-ban Budapesten alapított Panoráma Világklub elnöke – mintegy harminc, magyarokkal foglalkozó könyv szerzője – rámutat: másik folyóiratuk, az Amerikai–Kanadai Magyarság hetilapként jelenik meg, a következő tervük pedig a Világcímtár, amely szaknévsorszerűen rögzíti majd a világban élő magyar vállalkozásokat. „Amikor több mint harminc éve újságíróként kezdtem dolgozni, eleve azt az utat akartam bejárni, hogy összegyűjtsem a jelentős magyar teljesítményeket. Valódi kötőerő létezik a magyarok között, problémát jelent ugyanakkor, hogy nagyon szétszóródva élünk” – magyarázza a fővárosunkban élő Tanka, hogyan jött az ötlet a klub alapítására. Hozzáteszi: legutóbb már a nyolcvanadik társklub jött létre a kanadai Yukon államban. „Alapokmányunk szerint nemzeti, konzervatív, polgári és keresztény elvek mentén működünk, azaz a magyar kultúrából építkezünk. Ha úgy látjuk, hogy valahol politikai vagy egyéb célokhoz szükséges eszközként tekintenének a tagságra, akkor inkább nem fogadjuk el a belépési szándékot. Ugyanakkor minden klub annyi programot szervez, amennyit jónak lát, csupán az a lényeg, hogy építsék a kapcsolatot” – hangsúlyozza a szervezet lényegét az alapító. A klub által szervezett harmadik világtalálkozó május 24-től 26-ig lesz a budapesti Syma Csarnokban, bár már 19-én elindulnak a programok harminc településen. „Vezérelvünk, hogy megismerjük, mire képes a hozott művészeti hagyományok és a lakóhely kultúrájának ötvözése” – ismerteti Tanka a találkozón helyet kapó Világfalu-program tervét.
„Jó lenne, ha minden évben meg tudnánk szervezni a világtalálkozót. Az elmúlt néhány évben negyven-ötven világklub alakult, de még mindig nincsenek szervezetek olyan nagy területeken, mint például Lengyelország” – mondja. Azonban annak örül, hogy végre nem „valamiféle megtűrt mozgalomként” kell létezniük, mint az előző kormányzatok alatt. „A kormány- és államfő olyan helyekre megy el, ahol korábban nem járt állami képviselet, születnek olyan törtvények – például a kettős állampolgárságról, a nemzeti összetartozás napjáról –, amelyek segítik a civilszervezeteket a munkájukban” – teszi hozzá.
Tanka Lászlót a hungarikumokról is kérdeztük, hiszen a Regnum Hungaricum Alapítványban is dolgozik: véleménye szerint a hungarikumok kiemelt szerepet kapnak a magyar értékek képviseletében. „Ha csak azt nézzük, hogy Franciaországban hatszáz sajtféle le van védve, a mennyiség minőséget fog hozni: a megvalósítás szempontjából ugyanakkor az alulról való építkezést tartom célravezetőbbnek. Először településenként össze kell gyűjteni a különlegességeket, az egyértelmű eseteken felül ugyanis vannak csak helyileg ismert eredmények, és ezen a ponton kérdéssé válik szakmai szempontból, hogy hol húzzuk meg a határt a hungarikummá minősítésnél” – hívja fel a figyelmet.
Sokszor éri a magyarságot az a bírálat, hogy széthúzással ellehetetleníti saját érvényesülését – vetjük fel. Tanka László szerint azonban ez nem igaz. „Ragyogó közösségi teljesítmények jellemzik a magyarokat. Ezt bizonyítja, hogy ötvenkét templom épült Amerikában magyar összefogásból és pénzből, vagy az, hogy az ausztrál Melbourne-ben sokhektáros, futballpályákkal és egyéb fontos közösségi létesítményekkel felszerelt Magyar Ház nyílt” – válaszolja.
A Panoráma Világklub több díjat is alapított, amelyek közül az egyik a tiszteletbeli magyar cím. Ezzel kapcsolatban az alapító elmeséli: találkozott olyan, Magyarországon tanult afrikaival, aki harminc éve itt él, és Petőfi Sándor nyelvéről beszélt neki, de megismert egy német kutatót is, aki a magyar népi hangszerekkel foglalkozik. „Úgy éreztem, meg kell köszönnünk, hogy mégis annyit tesznek értünk” – teszi hozzá.
És hogy tulajdonképpen miért szükséges összefogni a világ különböző pontjaira szétszéledt magyarokat? Tanka László szerint azért, mert a hétköznapi emberek tevékenysége biztatást és példát ad. Hozzáfűzi: „Úgy látom, egyre több kis sziget kezd működni a világban, mert sokan a magukénak érzik azt az elvet, amit a munkám során mindig magaménak vallok: tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy.”
Forrás: magyarhirlap.hu