Könyvajánló: Az öröm hiányzott

Simonyi Imre: Az öröm hiányzott (A szerző válogatása életművéből)
„Örökségünk”
Budapest – Ungvár, 1994

Simonyi (Szmola) Imre 1920-ban született az akkor már Romániához csatolt Arad megyei Simonyifalván, de nem Arad megyét, hanem a szomszédos Bihart, a Fekete-Körös vidékét vallotta szülőföldjének. Anyjával 1926-ban települt Gyulára, hogy Imre magyar iskolába járhasson. Már 18 éves kora óta jelentek meg írásai fővárosi és vidéki lapokban.

A költő már nem vallhat hagyatékáról; befejezte a kötet válogatását és meghalt. Valljon helyette egy húsz évvel korábbi Monológjából az alábbi részlet:
„Hogy neked még soha nem volt igazad! Hogy neked még soha, semmiben nem volt igazad! Ötvenhárom esztendőn által soha, semmiben.
Hogy te mennyiszer és hányfelé kerested az igazad, bizony – ötvenhárom esztendőn által kerested azt, bizony. (Hogy eddig még meg nem találtad, az abból is eshetett, hogy nem jó helyen kerested talán? Az igazságtalanságban kerested az igazad – balgatag! Ahol az pedig meg nem lelhető. De hát: jutott ez eszedbe?)
Ma reggel ellenben, ahogy mindennapos utadon, éppen és ismét feltalálásra indultál volna, az villant át elméden, hogy Adynak csak negyvenkét esztendőig nem volt igaza, József Attilának meg pláne, csupán harminckettőig. (E pillanatban némi önbizalmat éreztél, s holmi elégtételt vagy mit?)
Igen ám! De Krúdynak ötvenöt esztendőkön keresztül nem volt igaza! (S e felismerés némiképp lelappasztotta szokatlan bizodalmad.)
Viszont, ha arra gondolsz (s miért ne gondolnál?), hogy ha három esztendőt még megélsz (aminek valószínűsége megközelíti ennen valószínűtlenségét), mondom, ha megélsz még három olyan esztendőt, amelyben változatlanul, nem lesz igazad (megnyugtatlak: nem lesz igazad!), ez esetben – a „célegyenesben” – leelőzheted a Legnagyobbat is…”