Vasárnapi üzenet: Krisztus az én királyom

Október utolsó vasárnapján a Munkácsi Görögkatolikus Egyház Krisztus Királyt ünnepli. A XX. század első felét a békétlenség, az erőszak és a háborúk jellemezték. Nem kevésbé volt megfertőzve a társadalom a kommunizmus szellemétől és gyakorlati lélekpusztító hatásától. Mikor 1918 novemberében véget ért az I. világháború, akkor ez emberek látván a végbement pusztítás mértékét fogadkoztak, hogy ilyen szörnyűséget soha többé nem szabad megengedni. Mindazonáltal a békétlenség szelleme ott lebegett a világ felett. A világon élő emberek sajnos mindjobban eltávolodtak Isten országától, és egyúttal minden emberi s világi hatalomban is csalódtak. XI. Piusz pápa úgy vélte, az embereknek szükségük van arra, hogy megismerjenek egy olyan vezetőt, akiben nem tudnak csalódni. Ilyen vezető, ilyen király pedig csak egy van – Krisztus Király. Ezért 1925. december 11-én Quas primas megnevezésű enciklikájával megalapította Krisztus Király ünnepét, amelyet minden év október utolsó vasárnapján kellett megünnepelni. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja következtében a Római Katolikus Egyház Krisztus Király ünnepét áthelyezte az egyházi év utolsó vasárnapjára, vagyis az adventet megelőző vasárnapra, de a Munkácsi Görögkatolikus Egyház mindmáig október utolsó vasárnapján ünnepli Krisztus Királyt. A pápa egyúttal arra is utasítást adott, hogy minden éven ezen az ünnepen újból és újból Jézus szentséges szívének szenteljék az egész emberiséget. 

Krisztus királyi méltóságát a bizánci rítusban gyakran említik, hiszen az úgynevezett „szokásos kezdet” megmásíthatatlanul háromszor is királynak titulálja Krisztust: „Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket! Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket! Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!” Sőt mi több, maga Krisztus is igazolja magáról Pilátus előtt, hogy Ő király, de az Ő királysága nem e világból való (lásd. Jn. 18, 36). 

Az ünnep liturgikus szövegei hálával, békével és reménnyel töltik el a hívek szívét. Amikor Krisztus Királyról beszélünk, akkor nem egy fennhéjázó uralkodóval találjuk szembe magunkat, hanem egy végletekig szerető és önfeláldozó vezérrel: „Ő – megmentő király, mert megváltott minket saját vére által.” Egy olyan világban, amelyben a korrupció és az igazságtalanság virágzik, az emberek csodálattal beszélhetnek az igazságos Jézusról, kérvén Őt: „Igazság királya, […] taníts meg minket a Te igazságodra!” Minden földi hatalom akkor lesz igazán jó, ha követi Krisztus Királyt, ezért így éneklünk: „Tebenned a hatalmasok megdicsőülnek, és Tebenned a kormányzók irányítják a földet.” Hosszasan lehetne még sorolni Krisztus Király pozitívumait, mindazonáltal kiemelkedően figyelemre méltó a tropár gondolata: „A Te uralkodásod, Krisztus Istenünk, megszabadított bennünket a sötétség hatalmától, és szereteted országába helyezett.” Igen, talán ez a legfontosabb, hogy már itt, a földön érezzük azt, hogy mi a szeretet országában élünk. Vágynunk kell a szeretetre, és szeretnünk kell egymást, hiszen a szeretet hiánya nagyon sok rossz okozója. Minden háborúnak, de a családi konfliktusoknak, békétlenségeknek is a szeretet hiánya a legfőbb okozója.

Mindazonáltal dúlhatnak a háborúk, vetélkedhetnek a hatalmak, de ha mi Krisztus szeretete országában élünk, és megengedjük, hogy Ő uralkodjon a mi szívünkben, akkor minden külső rossz elveszíti hatalmát felettünk. Éppen ezért az Isten az utrenye dicsőítő sztichirájában így szól hozzánk: „Nyissátok ki szíveteket, és bevonul Krisztus, a dicsőség királya.” Krisztus Király vezessen bennünket a szeretetre, s eme háborús időben a békére. Ő uralkodjék életünkben, családunkban, társadalmunkban, a polgári s egyházi vezetők szívében, mindenkiben, minden felett az Atyával és Szentlélekkel együtt. Ámen.

Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus áldozópap

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: illusztráció