Fenyő László: November

Szeretem a novembert
mikor esőkkel hallgat a felhő:
rokona a patakzó kedvű néma sebeknek

Ődöngök uccahosszat
a szénszagú estében
hol gesztenyesütő kályhája sírdogál –

ó fojtott november:
hűvös állókép,
nyomott őszies szagát
leheli a folyóvíz
és teapára terjed tagjaimban
miről az illat és melegség
elköltözött –

Nem voltam mindig november púpos barátja

bölcsőm fölé lehajolt egy nemes-orgonaág:
permetelő esője beszórta gyönge arcom –

az orgonaillat áldásával mellemen
nőttem gyerekké

míg rámlehelt a hetedik november
s kék uszályában a csillagoknak
megláttam boldogtalanságom
nehéz árnyékát…