Kínai szerencsesüti

Bár kicsit szarkasztikus a fenti megfogalmazás, mégis beszél valami furcsa vallásos gyakorlatról, amelyről sok ember azt gondolja, hogy az úgy helyes, s Isten azt kívánja tőle, hogy minden nap aszerint a rutin szerint éljen.

Kiragadok egy Igét, és azt mondom: Isten üzenete számomra a mai napra. Egész nap lesek, nézek, mikor és hogyan fog beteljesülni. Talán a viselkedésemmel még ki is provokálom. S ha mégsem történik meg, akkor vagy egy teljesen más helyzetbe magyarázom bele a „kapott igémet”, vagy értetlenkedve állok: „nem értem, mit akart ezzel Isten”.

Csak egy példa, ami az Ige totális félreértelmezése volt:

Istenben hívő fiúcska járni akart egy igen impozáns lánnyal, aki olyan távol volt a keresztyénségtől, mint Makó Jeruzsálemtől. A fiúcska keresgélt az Igében, hogy most mitévő legyen, hiszen az ő hitelvei nem engedik meg, hogy hitetlen lánnyal járjon. Imádkozott, Bibliát nyitott, és ezt olvasta: „amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak”. Ennyi – szabad a pálya!

De van számtalan ilyen, és ehhez hasonló eset. A vége mindig ugyanaz: félreértem Istent, fura helyzetekbe keveredem, vagy teljesen összekuszálódom, s természetesen Istent teszem felelőssé a végén.

Jó, persze, Isten nemcsak egyféle utat készített a vezetéshez. És én elhiszem, hogy sok ember, amikor olvassa az Igét valamilyen rutin, vezérfonál szerint, akkor tényleg kap Istentől valamiféle üzenetet. Üzenetet, ami megérinti, elgondolkodtatja, vagy megmagyaráz egy régi kérdést, és esetleg erőt ad egy új döntés meghozásához. Ennek ellenére mégsem provokál ki semmit, nem erőltet magyarázatokat, nem a saját akaratát igazolja, hanem csak üzenetet kap, megérti, hálás érte stb. Ez egy más eset.

Isten Igéje nem napi horoszkóp, és nem is kínai szerencsesüti, ami kettéroppantva mond valami általános, olykor közhelyes életbölcsességet.

Isten Igéje az az Ő teremtő, éltető, növekedést és bölcsességet adó szava. Azt nem lehet kiforgatni, nem lehet önös célokra használni. Azzal élni kell és nem visszaélni!